Művészpálya a márvány bűvkörében

Váró Márton szobrásszal először az 1970-es években találkoztunk Nyíregyházán, amikor Bán Ferenc a művelődési házat tervezte, a művész emeleteket átívelő térplasztikával díszítette az épületet (a plasztika sajnos, már nincs meg…).

Bő húsz évvel később Kaliforniában találkoztunk szabadtéri stúdiójában, azóta levelezünk.

Az idén a Márton-napi köszöntésre válaszul nemcsak rövid beszámolót küldött a közelmúlt történéseiről, hanem a Los Angeles Weekly (heti magazin) aznap megjelent terjedelmes cikkét is, amelyben képekkel illusztrálva mutatják be a művészt és kaliforniai alkotásait. Én azonban a floridai munkáiról kérdeztem, amelyekről keveset tudtam.

Opera és Derű

Váró Márton három évig a keleti parton alkotott. Az új helyszín Naples, a húszezer lakosú város a Mexikói-öböl partján az Egyesült Államok egyik leggazdagabb, legelegánsabb kisvárosa, köszönhetően az idősebb korban odaköltöző milliomosoknak. Váró Márton fő támogatója, műveinek gyűjtője szoborkertet hozott létre a birtokán, amelynek fő látványossága az életnagyságú nőalakkal ide komponált „Opera”. És egyik munka hozta a másikat: a „Serenity” (Derű), egy életnagyságú, ülő márványhölgy azóta a szomszédos kórház parkját díszíti.

– Közben szemmel tartottam egy érdekes vállalkozást – emlékezett a művész.

– Egy gazdag ember húsz éve elhatározta, hogy 2025-re ötezer hektáron saját elképzelései szerint tízezer otthonnal egy egész várost építtet. A neve „Ave Maria” lesz, középpontjában impozáns templommal és katolikus egyetemmel. Amikor Naplesbe érkeztem, a tengerparttól félórányi autóútra lévő új településen már sok minden elkészült. Barátkoztam a különleges látvánnyal, majd a 32 méter magas, belül 1100 ülőhelyes templom főbejárata fölé íves márvány domborművet álmodtam meg, amelynek az „Angyali üdvözlet” címet adtam. Meg is nyertem vele a pályázatot, két évre biztos munkám lett. A beruházó lakást bocsátott rendelkezésemre, valamint egy üres építési telket – éppen az egyetem leendő művészeti fakultásának helyét –, hogy ott berendezhessem szabadtéri műtermemet.

– A komforthoz pihenőhelyként és szerszámtárolóként egy konténer is tartozott. Következett a beszerzőút Olaszországba, a már jól ismert kőbányába. Carrara több mint kétezer éve adja a világ leghíresebb márványát, ugyanennyi ott a szakmai tapasztalat. Nemcsak a nemes anyagért járnak oda a művészek, hanem tanulni is. Én szinte mindig magam választom ki a megmunkálandó követ – és a régi kapcsolat révén barátom, a tulajdonos Franco Brattani lehetővé is teszi ezt. Mindketten valljuk: a szobor élete a bányában kezdődik.

Angyali üdvözlet

– Eddig minden szobromat – kicsit és hatalmasat – segítők nélkül, magam faragtam. Az Angyali üdvözlethez nyolcvan tonnányi kőre volt szüksége

m, az elsődleges faragást már a bányában megkezdtem – folytatta Váró Márton. – A finommegmunkálás már Floridában történt – mindig sok kíváncsi ember előtt. A kész dombormű 10x10x1 méteres, tizenöt elemből áll, mintegy ötven tonnát nyom. Közben még egy kisebb megbízást is kaptam: a „Jó pásztor” a templom egyik belső fülkéjét ékesíti. Rengeteget dolgoztam, naponta kilenc-tíz órát, de megérte. Méltatják a szakirodalomban, benne van az útikönyvekben; míg a járvány meg nem akasztotta, naponta érkeztek a turistabuszok, hogy az érdeklődők megtekintsék az „Angyali üdvözletet”.

Már búcsúzott volna Floridától Váró Márton, amikor utolérte az újabb megbízatás. Collier megye – ennek székhelye Naples – első embere azt mondta: mégiscsak tűrhetetlen, hogy míg magánterületeket jobbnál jobb szobrok díszítenek, a városban egyetlen köztéri műalkotás sem látható. A referenciák láttán a magyar művész készíthette el az elsőt. Az eligazítás a megrendeléshez így hangzott: szabad kezet kap, de ami elkészül, nem lehet hagyományos, nem ábrázolhat férfit, nőt, és nem lehet hal…

A La Donna fogadja az érkezőket

Február óta öt méter magas, carrarai márványból készült kompozíció, a „La Donna” fogadja a város kapujában a nyolcsávosra bővülő autópályán Miami felől érkezőket. A szobor tíz háromlábú kockából áll, amelyeket egymásra helyezett a művész. A legalsó egy, a második és a harmadik szint három kocka T alakban, a negyedik szint kettő, az ötödik pedig egy.

A súly is tekintélyes: huszonkét tonna. A kockák egymásra illesztését leleménnyel oldották meg: miután egy blokkot beállítottak, jégtáblát tettek a tetejére, majd daruval fölébe emelték a következő blokkot, amely a jég olvadásával finoman a megfelelő helyzetbe került. Váró Márton elmondta: alkotását úgy helyezte el, hogy még akkor is a helyén maradhat, ha a kereszteződésben egyszer felüljárót építenek.

Kézenfekvő a kérdés: végül is mit ábrázol a szobor? A művész szerint a válasz mindig a szemlélőtől függ. Azt reméli, valami játékos, barátságos, kellemes látványnak fogják tartani. A szoboravatás februárban volt, Váró Márton éppen a koronavírus támadásának kezdetén tért vissza a három évtizede számára otthont adó Kaliforniába. Ahol sok mindent kell majd újrakezdenie: a Kaliforniai Egyetem ugyanis új épülettel bővül, emiatt áldozatul esik a művész műterme. Most minden gondolata ekörül jár.

Marik Sándor

Borítókép: A szobrász a magasban, illetve az Ave Maria templomának főbejárata fölé íves márvány domborművet álmodott meg, ez lett az Angyali üdvözlet | Fotók: Váró Márton archívuma

Ő választja ki a köveket

A művész sok időt tölt Olaszországban, Carrarában, mert nem kereskedőktől veszi a márványtömböket, hanem a Michelangelo-kőbányában maga választja. Miközben a megfelelőkre vár, elkezdi a már kiválasztottak elsődleges megmunkálását, előkészítését a szállításra. Kétféle carrarai márvány van: nagyobb mennyiségben az ordinario–fehér, amely enyhén szürkés vékony erekben, és a statuario, a legfinomabb kristályú tiszta fehér, minden szobrász álma. Az „Angyali üdvözlet” anyaga ordinario, amely keményebb, nagyobb tömböket ad belőle a bánya, és a külső téren elhelyezve jobban tűri az időjárás viszontagságait. A Rómában látható híres „Dávid” anyaga is ilyen. Az „Emerging”, az „Opera”, a „Serenity”, a „La Donna” anyaga hófehér statuario.

A művész életútja

Váró Márton Székelyudvarhelyen született 1943-ban.

Kolozsvárott szerzett szobrászdiplomát.

1970-ben Debrecenben telepedett le, ekkoriban dolgozott Nyíregyházán is.

1972–75 között Derkovits-ösztöndíjas.

1976-ban önálló kiállítása volt Nyíregyházán.

1984-ben Munkácsy Mihály-díjban részesült.

1988-ban Fulbright-ösztöndíjjal érkezett az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Kaliforniai Egyetemen (Irvine, Orange megye) az építészet és a szobrászat kapcsolatát tanulmányozta. Azóta önálló alkotóművészként dolgozik.

Köztéri, közgyűjteményi szobrai vannak Floridában, Kaliforniában, Tennesseeben, Texasban.

Szakmai hírnevet a Forth Worth-i Művészetek Házának (Operaház) főhomlokzatát díszítő nagy méretű kompozíciójával szerzett.

2019-ben avatták fel Szent István királyról készített márvány mellszobrát Los Angelesben.

Az idén a Nemzeti Összetartozás Emlékmű hazai pályázatára adott be pályamunkát.