Nagy lépés az önismeret útján

A koronavírus-járvány miatt a távolságtartás, a bizonytalanság, a szorongás a mindennapjaink részévé vált, amit sokan gyógyszerekkel vagy alkohollal próbálnak enyhíteni. A Száraz Novembert öt évvel ezelőtt a Kék Pont Alapítvány hívta életre, hogy segítse az alkoholfogyasztás okozta problémák korai felismerését, a társadalmi öngondoskodást. Országszerte számos magán ember és segítőszervezet, így a nyíregyházi Talentum Alapítvány is csatlakozott az akcióhoz.

– Az idei Száraz November a józanság megtartására fókuszál a járvány alatt, ráirányítva a figyelmet a mértékletesség jelentőségére és az egyéni felelősségvállalás fontosságára. Tulajdonképpen ez egy egy hónapos kihívás, melynek résztvevői eldöntötték, hogy novemberben nem fognak alkoholt inni, mégis sokkal több egy próbatételnél, hiszen remek lehetőség arra, hogy megfigyeljék az italhoz fűződő viszonyukat, fogyasztási szokásaikat, s idejében felismerjék alkoholproblémájukat – mondta el Szabóné Kiss Tünde, az alapítvány szakmai vezetője.

Egyes felmérések, kutatások szerint a karanténidőszakban a korábbihoz képest többen fogyasztottak alkoholt kisebb mennyiségben, de megnőtt a rohamivók száma is.

– Az idei Száraz November a józanság megtartására fókuszál a járvány alatt, ráirányítva a figyelmet a mértékletesség jelentőségére és az egyéni felelősségvállalás fontosságára. A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, azonban fontos tudni, hogy a nagyivók esetében, akiknél már valószínűleg kialakult az alkoholfüggőség, komoly megvonási tüneteket okozhat, ha egyik napról a másikra leteszik a poharat. Ők azok a fogyasztók, akik rendszeresen, naponta minimum 20 milligramm tiszta alkoholt megisznak – ez főként a férfiakra jellemző, a nőknél ennek a fele is elég a függőség kialakulásához. Természetesen ez egy hosszú, akár évekig tartó folyamat eredménye – magyarázta Szabóné Kiss Tünde, a Talentum Alapítvány szakmai vezetője.

Kudarcok és sikerek

A szervezet munkatársai jelenleg körülbelül nyolcvan klienssel állnak kapcsolatban. A csoportos foglalkozások megtartására a veszélyhelyzet miatt csak az online térben van lehetőségük, de az egyéni konzultációk nem maradnak el, s ha szükséges, maguk is meglátogatják az ügyfeleiket, hogy ebben a feszült, szorongással és bizonytalansággal teli időszakban ne harapózzon el az alkoholfogyasztásuk vagy egyéb függőségük, és elkerüljék a drasztikus visszaeséseket.

Sajnos, a lelki-mentális támogatás ellenére is akad olyan kliensünk, aki az elmúlt hónapokban többször került vissza az addiktológiára, de sikersztoriból sincs hiány.

– Van olyan ügyfelünk, aki hosszabb ideig bejárt hozzánk, akkor nem tudtunk közösen eredményt elérni, majd amikor mélypontra került, maga kérte a segítségünket. A józanság útját választotta, évek óta nem fogyaszt alkoholt. Mi csak egy lépés vagyunk a sikerhez vezető úton, elengedhetetlen az egyéni döntés ahhoz, hogy felvegyük a harcot a függőséggel.

Márton tizenhét éves korában szerelmi bánatában nyúlt először a pohár után, de a hétvégi iszogatások még nem jelentettek számára problémát. Miután bekerült az egyetemre, távol a szülői korlátoktól és feddő szavaktól, már gyakrabban eljárt bulizni a haverokkal, és nem ritkán nagyon csúnyán lerészegedett.

Hetek estek ki

– Volt egy sikertelen kapcsolatom, aminek a kudarcát szintén az alkohollal akartam enyhíteni, de a legnagyobb érzelmi megrázkódtatás édesapám korai halála volt. Kontrollálatlanul kezdtem inni, vannak olyan hetek, amikre egyáltalán nem emlékszem. A feldolgozatlan gyász és a folyamatos alkoholfogyasztás eredményeként 22 évesen volt egy ideg-összeroppanásom. Halasztottam az egyetemen, és egy fél év alatt sikerült annyira összeszednem magam, hogy viszonylag normális életet éltem, az ital azonban a mindennapok része maradt. Természetesen ez konfliktusokat szült, sikertelennek éreztem magam, amiért újra a pohár után nyúltam…

– A lelki és idegrendszeri problémák mellett hamarosan megjelentek a fizikai tünetek, a rengeteg alkohol károsította a májam, ráadásul volt egy olyan időszakom, amikor ittam és nyugtatókat is szedtem. Akkoriban egy kis faluban tanítottam és éltem, ahol jeleztem ugyan a háziorvosnak, hogy nem vagyok jól, de csak legyintett, mondván, ez nem alkoholizmus – magyarázta Márton, akinek az élete csakhamar lejtmenetbe kapcsolt: elvált, otthagyta a munkahelyét, és hazaköltözött az édesanyjához.

– Le kellett érnem a gödör aljára ahhoz, hogy belássam, ha így folytatom, meg fogok halni. Ekkor mentőt hívtam magamra.

Az addiktológián döntés elé állítottak: vagy vállalom a kezelést, vagy hazamegyek, de akkor néhány hét múlva a patológián találkozunk.

– Utólag hihetetlen, de gondolkodási időt kértem… Mire lecsepegett az infúzió, eldöntöttem, hogy nem adom meg magam 30 évesen. Néhány nap alatt lehoztak az alkoholról, de benntartottak még majdnem egy hétig. A tizedik nap a zárójelentés mellé kaptam egy gyógyszert, ami úgy átállította bennem a dolgokat, hogy azóta sem kívánom az alkoholt – ennek tizenhárom éve.

CsA