Két bika között a Gemenci-erdőben

Az ősz a szarvasbőgés időszaka. Amikor augusztus végén kezd lehűlni a levegő, akkor kezdődik a gímszarvasok párzási időszaka, amely több hétig is eltarthat. Ilyenkor a bikák bőgéssel jelzik, hogy szeretnének párzani a tehenekkel.

Ezzel a különleges hanggal jelzik a teheneknek, hogy készen állnak a párzásra, a riválisoknak pedig, hogy itt ők az urak. A gond akkor van, amikor másik kérő is bejelentkezik, a verbális hadviselés – a bőgéssel fitogtatják erejüket és elszántságukat – ekkor agancscsattogásig fajul, ami akár végzetes is lehet. A vadászembereknek, erdőjáróknak ez hatalmas élmény, amit igyekeznek nem kihagyni.

Így volt ez Erőss Bélával és természetjáró társával, Csősz Lászlóval, akik több napot töltöttek el a gímszarvasok Mekkájában, a Gemenci-erdőben.

– Korábban voltunk már szarvasbőgésen a Gúthi-erdőben, ahol gyönyörű dámok vannak – kezdte élménybeszámolóját Erőss Béla, aki Fucsovics Marci edzője is volt, jelenleg is teniszedzőként dolgozik, emellett szabadidejében nagy természetjáró és természetfotós.

Nem volt könnyű bejutni

– Azt megélni, hogy egy ilyen pompás állat tőled tíz méterre felbőgjön a sötét éjszakában, az rémisztő, egyben fenséges élmény. Amikor abszolút csend van, messze a falvak zajától, fényeitől. Ezt megélni mindenkinek csak ajánlom. A legszebb vadunk a gímszarvas, a legnagyobb hazánkban élő vadállat. A gemenci gímek világhírűek, a világrekord trófea is itteni. Igen ám, de nem könnyű bejutni a természetvédelmi területre, és ez nem pénzkérdés. Sokat dolgoztunk ezért, szerencsére Szalacsi Árpád, a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója segítségével végül zöld utat kaptunk, így sikerült öt napot az erdőben eltöltenünk.

– Nem volt könnyű, hiszen ebben a szezonban a külföldi és hazai vadászoké a terep, az eredményes, ám költséges vadgazdálkodás bevételének nagy részét a vadászok adják. Repkednek a milliók egy-egy nagy trófea kilövésénél. Ráadásul a vadászatok alatt mindig nagyon kell ügyelni arra, hogy ne legyenek balesetek, ezért szigorú előírások szabályozzák a vadászatokat.

– No de az a lényeg, hogy nekünk sikerült bejutnunk a szerencsések közé. Az erdő mélyén egy jól felszerelt vendégházban volt a szállásunk. A nyitott ablakon át hallhattuk a szarvasok bőgését, az erdő hangjait. A napi program egyszerű volt. Hajnali négy körül már keltünk, mert igyekeznünk kellett, hogy mire kivilágosodik az erdőben, már fel legyen állítva a leshelyünk. Általában előző este megbeszéltük, hogy másnap hova megyünk. Öt helyen állítottuk fel a lessátrat. A szállástól különböző távolságokra voltak, ameddig tudtunk, a Csősz Platán Kft.-től kapott Skoda Kodiaqkal mentünk, utána pedig gyalog folytattuk utunkat.

– Többször jelentős távolságot kellett gyalog megtennünk a Halcatraztól kapott, húsz-huszonöt kilós felszereléssel. Aztán elfoglaltuk a helyünket és vártunk. Délben visszatértünk a szállásra, az ebédet szusszanásnyi pihenő követte, mert éjjelenként négy órákat aludtunk. Majd irány vissza a les sötétedésig, ahol addig maradtunk, amíg esélyünk volt fotó készítésére. Este vacsora, megbeszélés és persze tenisz nézése, hiszen akkor ment az US Open.

– Az első két napon még vadásztak a környéken, így szigorúan meg volt határozva, hogy hova mehetünk. Ehhez segítséget kaptunk egy helyi vadásztól, aki kivitt bennünket terepjáróval olyan helyekre, ahová csak vele és a terepjárójával volt lehetséges. Aztán mi is egyre jobban megismertük a Gemenci-erdőt.

Bőgéskor tudtak exponálni

– Érdekes, hogy a legnagyobb élmény nem a lessátorban ért bennünket. Egyik nap ebédelni indultunk vissza az erdészházba, amikor az odavezető főút közelében jártunk, és szarvasbőgést hallottunk. Úgy döntöttünk, hogy utánajárunk. Egy tisztás szélén az árnyékban, takarásban mentünk a bőgés felé. Egyszer csak visszafordultunk, mert ahol bejöttünk egy csorda vágtatott el, egy bika kergette a teheneket. Meglapultunk, a szarvasok pedig megálltak velünk szemben, viszonylag testközelbe. Laci hátrafordult, és meglátta a nagy bikát, amelyik a tisztás szélén állt.

Két tűz közé kerültünk, ami azért nem volt veszélytelen.

– A hormonoktól feltüzelt bikák ilyenkor nem ismernek akadályt, márpedig egy két-három mázsás izomkolosszus simán eltipor egy embert, hogy a célja közelébe érjen. Ez nagyon veszélyes szitu volt, de közben azért sikerült fotókat is készítenünk.

– Egy másik esetnél egy mocsaras résznél várakoztunk, már sötétedett, amikor jöttek a szavasok inni. Be is jött egy bika is, olyan közel, hogy csak akkor tudtunk fotót készíteni, amikor bőgött, mert egyébként olyan tíz méterről meghallotta volna az exponálást.

– Természetesen a szarvasok mellett más állatokat is sikerült lencsevégre kapni. Például vaddisznókat, amikből nagyon sok van a Gemenci-erdőben, mert arra nem ismerik a disznópestist. Előfordult, hogy olyan közel makkoltak, hogy ha a kocsi ajtaját kinyitom, akár be is ugorhattak volna. Nem zavarta őket az autó, sokszor alig akartak elmenni az utunkból.

– Láttunk aranysakálokat, amikről korábban más sokat olvastam. Mikor erről beszámoltunk, a fővadász kapcsolt is, hogy neki oda ki kell majd mennie, mert az aranysakálok nagyon szaporák és kártékonyak, az apró gímeket is megfogják. A fotó alapján be tudta azonosítani a helyet, hogy melyik az a tisztás.

– Képeket egyébként nemcsak a lessátraknál készítettünk, hanem cserkelés közben is vagy egyik alkalommal például az itatónál.

Akkor nem is állítottuk fel a lessátrat, csak egy álcahálót húztunk ki két fa közé. A háló mögött állva tudtunk fotózni.

Ezek a lehetőségek kiszámíthatatlanok, hiszen elég egy vékony gally alig hallható reccsenése, és már el is rohannak a vadak.

Ekkor valószínűleg már a harcos nap estéjére úgy elfáradhatott a bika, hogy már nem volt elég éber.

Barcogáson is voltak

– Nagyon nagy élmény volt, és még szeretnénk visszatérni a Gemenci-erdőbe. Beszéltünk arról, hogy tavasszal az is nagyon érdekes lehet, amikor a gímek összeállnak csapatokba, rudlikba. Olyankor előfordul, hogy akár több százan vágtatnak egyszerre a határban. Ilyenről már láttunk videókat, páratlan élmény az már biztos. Egy hosszú hétvégére szeretnénk elmenni, amikor már szívesen fogadnak, mert akkor nincs vadászat. Megvan a személyes kontakt a fővadásszal, és szeretnénk visszatérni.

A szarvasbőgés lecsengett, ám vasárnap ismét lesre mennek Erőss Béláék. Barcognak a dámok, a Gúthi-erdőben is csodálatos állomány van. Korábban egy barátjuk vendégül látta őket a Pilisben, ezt szeretnék viszonozni, elhívták a Gúthi-erdőbe, mert az is egy emblematikus hely.

Mán László