A középkor emlékei mosolygó szentekkel

A szerző szavaival élve „felfedezésre és kirándulásra csábító” új kötettel lépett ismét a nyilvánosság elé nemrég dr. Sipos László Forster-emlékérmes műemlékfotós. Rendhagyó, elsősorban beszélgetős kötetbemutatót tartottak a közelmúltban a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban, ahol ezúttal hiányzott a vetített képes prezentáció. Pedig az új mű rekordszámú, összesen száz műemlékfotóval illusztrált.

Alkotója ezúttal a Felső-Tisza-vidékre csábít, ahogy a címe is mutatja, Titkot rejtő templomok gazdag földjére, egy értékes sorozat (talán) utolsó darabjaként. Jól ismert vidékre tehát, aminek ,szakrális kincseiről bőven lenne még mit tanulnunk, nem is sejtve, hogy szűkebb pátriánk „mezítlábas katedrálisai” milyen páratlan kincseket rejtenek. Ahogy a hátsó borító ajánlójából is olvasható, egy csaknem negyedszázadot átfogó műemlékvédő, művészet- és kultúrtörténészi tevékenység sajátos összefoglalását tarthatja kezében az olvasó.

Több figyelmet érdemelnének

A bemutatott templomok egy részéről már a Titkot rejtő műemlékek kötetben is esett szó, de mivel a sorozatnak ez a darabja régen keresett hiánycikké vált, dr. Sipos László fontosnak érezte újbóli publikálását. Ráadásul egy ismeretanyagokból kifogyhatatlan műemlékvédő fiókjában mindig akadnak jobb időkre váró jegyzetek, tanulmányok. Ezúttal olyan 9 templomismertető is az anyag része lett, amelyeket a szerzőjük eredetileg a Honismereti Kalendáriumhoz készített, amelyből a maga idejében semmi nem lett. Így vált ez a gyűjteményes munka az elmúlt negyedszázadon át végzett tevékenység méltó összefoglalásává egyben.

Más cél is vezérelt: rá szeretném irányítani a figyelmet erre a műkincsekben gazdag vidékre, annak szakrális építészetére, ami amúgy is olyan mostohán kezelt.

– Ha középkori templomokról esik szó, gyakrabban hivatkoznak Jákra, Dévényre vagy Velemérre, mint a keleti országrész templomaira. Pedig micsoda freskóciklusok vannak ebben a megyében! – fogalmazta meg motivációit a szerző.

A több mint 200 oldalas könyv két fontos részre tagolódik, az elsőben – ha nem is teljesen a kutatómunka kronológiájában –, templomról templomra járhatunk Csengersimától Nyírbéltekig, Nyírmihályditól Laskodik és Gyügyétől Nagygécig. A második részben pedig tudósítások és könyvrecenziók kaptak helyet.

Kedvencek sora

Dr. Sipos László munkamódszerét jól mutatja, hogy többször is képes volt visszatérni ugyanarra a helyszínre, például Szabolcsba, csak mert a fülébe jutott, hogy kivágtak néhány – korábban a Szent László-szobrot eltakaró –, a fotózásnál zavaró bokrot.

– A pandémia idején, a szabad hétvégeken újra „bejárhattam” ezeket a vidékeket a képek válogatása közben, hogy végül megérkezhessünk közösen a Megmaradás templomához Nagygécre, ami pozitív példa arra, hogyan lehet egy omladozó Árpád-kori templom köré turisztikai célpontot létrehozni. Pedig ez a templom nem lehetne a megyeiek sorában dobogós – utalt többször is a munka természetére.

Természetesen dr. Sipos László kedvencei is szóba kerültek: Zajta Szent György-temploma, Újfehértóé, az egész falat beborító Utolsó ítélet freskójával vagy Nyíribrony a páratlan, Észak-Itáliát idéző Szent Ilona-freskójával. Jó néhány – korábban magát jelentéktelennek mutató – templomról a felújításuk után derült ki, milyen különlegesek is valójában.

Laskodon például a Kárpát-medence egyik legrégebbi Szent László-ábrázolása bukkant elő a vakolat alól egy korai freskón.

– Lónyán a református templom falán három korszak freskókincse bukkant elő, egy páratlan, román kori Szent Júlia-ábrázolás, egy gótikus Szent Zsigmond és a hatalmas reneszánsz életfamotívumok a templom kálvinista korszakából. De említhetném Márokpapi templomát, egy olyan Jézus mennybemenetele ábrázolással – az angyalok Krisztust a kereszttel együtt emelik a mennybe –, amihez hasonló legközelebb csak Dél-Itáliában van – sorolta gyönyörűséggel.

A fényképező csak később kell

A beszélgetés során természetesen szó esett még Csaroda mosolygó orvosszentjeiről, a civil szféra műemlékvédelemben betöltött szerepéről, de még Szent László törvénykezéséről is, mint ahogy az is kiderült, hogyan válhatunk műemlékfotóssá. Mindez nem a fényképezőgéppel, hanem komoly művészettörténeti tanulmányokkal, témába vágó előadások tucatjainak meghallgatásával kezdődik.

– Tudással felvértezve már csak be kell azonosítani a tanultakat, ismerősként fognak köszönteni a freskókincsek. Tíz-húsz év kutatómunka és alapos bibliaismeret után pedig eljön a pillanat, hogy már a templom meséli el magáról, milyen korból való – adott útravalót dr. Sipos László a nyomdokaiba lépőknek. Zárásképpen még elárulta: a közeljövő tervei között a Szabolcs településen 1092-ben megtartott szent zsinat jogtörténeti feldolgozása szerepel, azon felül pedig valójában bármilyen olyan (terven felüli) művészeti és kultúrtörténeti írás is kötetté formálódhat a kezei között, mint amilyen a Titkot rejtő sorozat mostani, ötödik darabja is.

MJ