Vékony kötélen egyensúlyozó édesanyák

A nyíregyházi Család és KarrierPont olyan családanyákat látott vendégül az utóbbi hetekben, akiknek sikerült összeegyeztetniük a családot és a karriert. A hölgyekkel Radvánszki Gábor beszélgetett, és kiderült: sok szervezéssel és a család támogatásával nem könnyen, de megoldható, hogy az édesanyák is megvalósítsák az álmaikat, önmagukat.

Ezt erősítette meg Magyar Nóra, a Lógjunk Anyuval egyesület elnöke is, aki úgy fogalmazott, az élete így teljes: a családjával, és azzal, hogy olyan dolgot csinál, amit szeret. Táncművész szeretett volna lenni, és miután ez nem sikerült, a pénzügyi pályát választotta. Ám úgy érezte, hogy a banki szféra nem ideális munkahely egy kétgyermekes édesanya számára, és azt is tudta, ő ennél többre képes. A férje arra biztatta, hogy próbálja ki magát más területen – akkor kezdett el komolyabb szerepet vállalni a Lógjunk Anyuval egyesületben.

– Azt szerettem volna, ha nem állunk meg ott, hogy hetente egyszer összejövünk, hogy a mamák a babákkal táncoljanak, nem akartam, hogy egy egyesület legyünk a sok közül. Az volt a vágyam, hogy a programjaink ismertek és népszerűek legyenek, és hogy hasznos időtöltést tudjunk kínálni a kismamáknak, a babáknak, a családoknak. Jó úton járunk, az egyesület már eddig is rengeteg élménnyel ajándékozott meg bennünket, a tagokat és az érdeklődőket is.

Testi, lelki tartást ad

Ágoston Ildikó, a Szabolcs Néptánc Egyesület elnöke tízévesen került a Szabolcs Néptáncegyütteshez, pontosabban annak elődjéhez, és azt mondta, ez nem is történhetett másként. – A családunkban 27-en táncoltak, köztük a bátyám, Laci is. Tetszett a határozottsága, a vagánysága, és a jóképű barátai. Elmentem egy próbára és ott ragadtam – ennek már negyven éve – mesélte, és hozzátette: az életében a tánc az örömforrás.

– Aki egy ilyen közösség tagja, nyitottabb, segítőkészebb, a tánc átalakítja az ember karakterét, tartást ad: testit és lelkit is.

Ha nem lettek volna mellettem a táncostársaim, nem biztos, hogy át tudtam volna vészelni életem nehéz szakaszait.

– Az együttes tagjaitól nem csak szeretetet kaptam, de tükröt is tartottak elém, amit soha nem fogok tudni meghálálni. A magyar népi kultúrát közvetíthetem, ennél pedig nincs szebb hivatás. Az elődeimtől alázatot tanultam, ezt szeretném továbbadni a táncosaimnak, és ezt adtam tovább a gyermekeimnek is.

Ágoston Ildikó azt mondta, a nehéz helyzetekben az segíti, hogy megtanulta magát szeretni. Három éve egyik pillanatról a másikra elvesztette a párját, de amióta megtapasztalta, hogy az egyedülállóság nem egyenlő a magánnyal, jól érzi magát, és hálás azért, amit eddig kapott.

A gyerekei is mosogatnak

Fekete Éva, a Labor Café vezetője a közösségekért küzd. Azt mesélte, az adománykávézót azért hozták létre, mert felnőttként szükségük volt egy olyan helyre, ahol kulturált körülmények között tudnak beszélgetni, társasjátékozni, együtt lenni.

– A Labort a saját akaratunk, a saját ráfordított időnk tartja össze hosszú évek óta. Fontos, hogy a hozzánk járó fiatalok szabadnak érezzék itt magukat – azt látva, hogy ugyanúgy szétdobálják a cuccaikat, mintha otthon lennének, azt hiszem, ezt elértük – nevet Éva, akinek a gyerekei is imádnak a kávézóban lenni, ott tenni-venni.

– Számukra természetes, hogy van a konyha, a saját szobájuk, a nappali és a kávézó. Ott szívesebben mosogatnak vagy takarítanak – ez is jelzi a közösség iránti elköteleződésüket.

Folyamatosan új dolgokon töröm a fejem, mindent százszázalékosan szeretnék megcsinálni, és ez nem mindig egyszerű.

– Zsonglőrködök, de nemcsak arra figyelek, hogy egyik tányér se essen le, hanem arra is, hogy mindegyik tökéletesen pörögjön, ráadásul közben egy vékony kötélen állok. Előfordult már, hogy minden reménytelennek tűnt, és azon gondolkodtam, ennek az egésznek mi értelme van. Ilyenkor a férjem és barátaim továbblendítenek, és mindig ráébredek, hogy semmit sem szeretnék elhagyni, de az sem ártana, ha hosszabbak lennének a napok.

Királylányoknak tervez ruhát

Szinte nincs olyan magyar celeb, aki ne viselte volna már Rabócsi Renáta valamelyik ruháját – a divattervező Nyíregyházán sajátította el a szakma alapjait, később Náray Tamástól és Németh Anikótól is sokat tanult, de dolgozott a Nemzeti Színház és a Katona József Színház felkérésére is.

Látványos ruhákat tervezek, olyanokat, amelyekkel a nők lelkének egy olyan részét szeretném előhívni, ami útközben elveszett: én királylányoknak készítek ruhát, amiket csak kevesen mernek bevállalni.

– Bár a törzs­vásárlóim szinte valamennyien modell­alkatúak, az idén kiderült, hogy nemcsak XS-es vagy S-es méretben tudok szép ruhákat tervezni – mesélte Rabócsi Renáta, aki nevetve hozzátette, semmit sem tud szimplán csinálni.

– Akkor akartam gyereket vállalni, amikor eljutok az életemben oda, hogy mindent meg tudok nekik adni, amire szükségük van. Ikerlányaink születtek, és amikor összecsapnak a fejem felett a hullámok, eszembe jut, hogy valamit el kellene engednem, de mindig rájövök, nem ez a megoldás. Számomra akkor is vége lenne a világnak, ha nem tudnék dolgozni, és akkor is, ha nem lenne családom.

SZA