Hatvan év telt el hatvan óta

„Liskány András termelési osztályvezető” – mutatta büszkén az Agrogép Kft. fejlécével ellátott, megsárgult névjegykártyáját a Nyíregyháza-Kertvárosban élő Bandi bácsi, aki nemrégiben tartotta a 82. születésnapját. További két apropója is volt annak, hogy a közelmúltban jóízű kerti parti keretében ünnepelt a Liskány házaspár: András felesége, Terike 80 esztendős lett, s az idén nyáron kereken hatvan éve annak, hogy 1960-ban sírig tartó hűséget fogadtak egymásnak.

– Egy iskolába jártunk, a diák­éveink alatt ismertük és szerettük meg egymást, tizenévesen. András több mint öt évig udvarolt nekem, eljártunk moziba, színházba, bálba, kirándulni... – emlékezett vissza kapcsolatuk kezdetére Terike, majd hozzátette: jól tudja, hogy a fél évtizedig tartó udvarlási időszak a mai fiatalok számára megmosolyogtató, hiszen manapság ekkorra már nemhogy a házasságkötésen, hanem a váláson is túlesnek egyes párok...

– Érdemes jól megismerni a választottunkat, szívből szeretni és elfogadni egymást, komolyan gondolkodni a közös jövőről, és kitartani egymás mellett jóban-rosszban, mert csak így lehet életre szóló a kapcsolat! – summázta Terike, majd elérzékenyülve mesélt házasságkötésükről, két gyermekük és unokáik megszületéséről, felcseperedéséről, illetve arról, hogy hamarosan dédnagyszülők lesznek.

A nulláról kezdték

– Annak idején más idők jártak, mint manapság. A mi fenekünk alá bizony nem tettek se kocsit, se házat a szülők, a semmiből indultunk, és kéz a kézben haladtunk előre, raktunk forintot forintra. A családi házat, amelyben 1966 óta lakunk, részben én építettem, szépítgettem – vette át a szót Bandi bácsi, akiről hamar kiderült: igazi ezermester. Az ipari iskolában géplakatosnak tanult, majd a Mezőgépnél helyezkedett el, csoportvezetőként. Később gépésztechnikus-oklevelet szerzett, és diszpécserként folytatta tovább a vállalatnál. Harminc évet dolgozott Nyírteleken termelési osztályvezetőként, a kilencvenes évek végén ment nyugdíjba, ám azután sem hagyták unatkozni a szakértelmét nagyra becsülő munkaadók.

– Emlékszem, a német cégvezetés (Sperber) mindig odafigyelt a dolgozói továbbképzésére és anyagi megbecsülésére. Többször is jártam üzemlátogatáson, tárgyalásokon Németországban, de olyan is volt, hogy Jaltán nyaralhattunk a feleségemmel. Igaz, már visszavettem a munkatempóból, hiszen csak túl vagyok a nyolcvanon, de ma is megtalál a munka: ha kell, kertészkedem, barkácsolok, varrok, térkövezek, kerítést vagy biciklit javítok, ültetek, metszek, szüretelek – sorolta a fáradhatatlan, nyugalmazott osztályvezető.

Teljes az étkészlet

A boltieladó-végzettséggel rendelkező fiatal családanya, Terike a tanárképző főiskolán (ma Nyíregyházi Egyetem – a szerk.) büfésként kereste a kenyerét évekig, majd az Agrogépnél folytatta, adminisztrátori munkakörben.

– Életem legjobb munkahelye a Nyírtávhő volt, ahol 10 éven át dolgoztam mint iktató irattáros. Innen mentem nyugdíjba a kilencvenes években. Persze, az ezt követő évek sem teltek inaktívan, 17 évig voltam a kertvárosi Őszi Alkony Nyugdíjas Klub vezetője. Imádtuk a kortársak vidám közösségét, a fellépéseket, édes teher volt minden feladat – nosztalgiázott a 80 éves ünnepelt.

A jubiláló Liskány házaspár szerint akár egy házat, a párkapcsolatot is stabil alapokra kell építeni, ha azt akarjuk, hogy kiállja az idő próbáját, majd rendszeresen dolgozni kell azon, hogy egyre több értékkel, tartalommal töltsük meg azt.

– Mindig törekedjünk megtalálni egymással (és másokkal is) a közös hangot, tetteinket a szeretet és a békesség vezérelje! Köztünk az elmúlt 60 év alatt soha nem volt egy hangos, sértő szó, nem repült a tányér, a pohár. A baráti körünk előszeretettel időzött nálunk, mondván: „Menjünk Liskányékhoz, ők figyelmes vendéglátók, és sosem veszekednek!” – mesélte a családfő.

Palicz István