Amikor az eb és gazdája egy nyelvet beszélnek

Szilágyi Szófia eredményes agilityversenyzőként sorra szerzi a kupákat. Ebben a négy- és a kétlábúak számára egyaránt kihívásokat rejtő sportban elengedhetetlen az eb és az ember közötti összhang. A fiatal nyíregyházi lány arról mesélt lapunknak, hogyan esett szerelembe ezzel a mozgásformával, milyen szépségeket tartogat a kutyás sport.

A közelmúltban kiváló eredményekkel érkezett haza Szilágyi Szófia az I. Dunakanyar Agility Kupáról. A fiatal nyíregyházi lány lapunknak mesélt az elért eredményekről, illetve arról, miért olyan élvezetes ez a kutyás sportág.

Évtizedes élmény

– A versenyre két tanítványommal érkeztem, Verával és Barnabással. Vera még nem versenyzett, segíteni, tanulni jött, de így is nagyon jól éreztük magunkat mind a hárman – mesélte Szófia a megmérettetésről. – Szuper hangulat, családias légkör jellemezte a versenyt, a kupák mellé pedig nagyon praktikus ajándékokat kaptunk. Kutyánként két futamot futottunk, Barnabás egy 1. helyet szerzett Mira nevű border collie-jával, én pedig két keverékemmel két 1. helyet, egy 2. helyet és egy 5. helyet szereztem. Kutyáink fiatal kora, illetve tapasztalatlansága miatt egyelőre kezdő kategóriában versenyeztünk. Szeptembertől tervezem nehezebb kategóriában indítani saját kutyáimat.

De mi is pontosan az agility? Ez a kutyás sport a 90-es években élte fénykorát, de napjainkban újra egyre nagyobb népszerűségnek örvend, országszerte több százan űzik.

Az agility a kutya és az állattulajdonos ügyességére, rugalmasságára és egymáshoz idomulására épít, illetve kettejük kapcsolatát fejleszti: az ebnek különböző akadálypályákon kell végigmennie a gazdi irányításával.

– Először 2009-ben találkoztam ezzel a sporttal, az interneten bukkantam rá. Mivel akkor már évek óta része volt a lovassport a mindennapjaimnak, hamar elnyerte a szívem az agility, ami első pillantásra nagyon hasonlított a díjugratásra – mondta el Szilágyi Szófia arról, hogyan kezdett el foglalkozni a kutyás sporttal.

– Abban az időben egy fiatal, hatalmas termetű német­juhászom volt, vele kezdtem agilityzni Debrecenben, mert Nyíregyházán akkor még nem volt erre lehetőség.

Folyamatos motiváció

Szófia imádja tanítani a kutyáit és megélni azt a folyamatot, amikor az állatok szépen lassan rájönnek, mit is szeretne tőlük a gazdi. Különösen az apró, „pepecselős” mozzanatokat élvezi, amikor mindent lépésről lépésre kell felépítenie.

– Az agility rengeteg sikerélményt rejt magában, illetve azt a fantasztikus érzést, amikor már „egy nyelvet beszél” a felvezető és a kutya, szinte egy testként mozdulnak a pályán. Megszűnik a külvilág, a gondok és gondolatok, csak te vagy és a társad, az az érzés csodás – tette hozzá az agilityversenyző.

– Amit pedig még nagyon szeretek ebben a sportban, hogy sosem fogy el a mo­tivációm, mert mindig van hova fejlődni, új felvezetési technikákat, tanítási mód­szereket megismerni, megtanulni együtt dolgozni kü­lönböző habitusú kutyákkal, és még sorolhatnám. Rengeteg a kihívás ebben a sportban.

Közös fejlődés

Szilágyi Szófiát 2019 februárjában kérte meg a MEOE Nyíregyházi Önálló Jogú Szervezetének vezetősége, hogy vegye át az agilityfoglalkozásokat a kutyaiskolájában.

– Fantasztikus csapat kovácsolódott össze Nyíregyházán, a Kapor utcai kiképzőpályán. Meg merem kockáztatni, hogy életre szóló barátságok szövődtek – mesélte. – Azóta One Soul Agility Team néven működünk a nyíregyházi MEOE támogatását élvezve, és szépen gyarapodunk, sokasodunk és fejlődünk közösen.

VNA