Nyaralásra is visz magával futócipőt

Aki Andorrába, az USA-ba, Csehországba vagy Olaszországba utazik, leginkább azért teszi, hogy turistaként lassan, komótosan végigjárja az adott országot, megcsodálja az épített és természeti értékeket, megkóstolja a helyi étel- és italkülönlegességeket.

A fiatal nyíregyházi lány, dr. Borza Helga ezzel szemben azért ment ezekre a helyekre, hogy legalább ötven kilométert fusson, közben átjusson hatvan–hetven akadályon, s megküzdjön a szintemelkedéssel is.

Versennyel ünnepelt

A futás szeretete gyerekkora óta az élete része: sprinter volt, tíz éven át sportolt versenyszerűen, korosztályos bajnok is volt, ám amikor Debrecenbe ment egyetemre, abbahagyta a versenyzést.

– Mivel a mozgásra továbbra is szükségem volt, elkezdtem konditerembe járni, és persze futottam is. Kezdetben tíz kilométereket, majd félmaratont, és amikor ezt többször is megcsináltam, jöttek a spartanversenyek.

Ötször-hatszor edzettem hetente, volt, hogy naponta többször is, és az első komolyabb megmérettetés egy tokaji verseny volt, ami nem volt hosszú, de nagyon nehezek voltak az akadályok.

– Jól sikerült, egy év alatt teljesítettem három különböző távot, és felmerült a gondolat: mi lenne, ha az ultratávot is – ez több mint 42 kilométert jelent, a szerk. – kipróbálnám?

Sikerült, így jött a következő lépés, az Európa-bajnoki kvalifikáció, majd a felkészülés az Eb-re. Közben államvizsgára is készültem, és arra gondoltam, hogy ha sikerül, egy andorrai ultraversennyel ünneplek majd.

Mind a kettőt nagyon akartam, így ötkor keltem, hattól fél nyolcig edzettem, majd elkezdtem tanulni – és ez így ment heteken át. Mindig csak a következő megoldandó feladat lebegett a szemem előtt, és végül mind a kettő sikerült.

Nem tűnt boldognak...

– Az andorrai verseny 50 kilométer hosszú volt, 70 akadállyal, rengeteg szintemelkedéssel, és nem az történt, hogy voltak időnként holtpontjaim: az egész verseny egy óriási holtpont volt.

Kétezer méterről indultunk, felfelé futottunk a hegyen, a terep havas volt és jeges, végig egyetlen dolog járt a fejemben, hogy ma kell futni, holnap már nem, és be kell érni a célba, függetlenül attól, mennyire fáj.

– Egy ilyen távot 13–14 óra alatt teljesítek, közben van egy negyedórás szünet, és ha nem sikerül egy akadály, 30 négyütemű fekvőtámasz a büntetés. Ez volt az a verseny, ahol az egyik társam a végén úgy fogalmazott: menet közben nem tűntem boldognak. Akkor tényleg nem voltam az, utána viszont igen.

Számomra egyébként nem a célba érés a fontos, hanem maga az út, és szerintem nem az változtatja meg az ember életét, amikor befejez egy versenyt, hanem az, amikor úgy dönt, hogy elindul.

A futás segített abban, hogy tudatos legyek és kitartó – ezeknek a jogi egyetemen is nagy hasznát vettem, a következetesség az egész életemet meghatározza. Akkor is viszek magammal futócipőt, ha nyaralni megyek, és ott is azt nézem, hol van egy jó terep.

Nagykövet lett

– Szeretek egyedül edzeni és versenyezni, hiszen ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, csak magamat hibáztathatom, mint ahogy az öröm és a dicsőség is az enyém, de az utóbbi időben ráéreztem a közösségi futás ízére is – mondja Helga, aki tavaly kiválóan szerepelt a világbajnokságon is, amit az USA-ban rendeztek és aki nemrégiben a Mozaik Med futónagykövete lett, így Nyíregyházán és Debrecenben is segíti a közösséghez tartozókat.

– Jó érzés, hogy tanácsokat adhatok nekik, és az is nagy öröm, ha látom, ki hogyan fejlődik, ki honnan hová jut el.

Ebben az a jó, hogy egy cipőn kívül nem kell hozzá semmi, csak az elhatározás

– mondja Helga, aki ügyvédjelöltként dolgozik, és amíg a munkájában tartania kell magát a törvény szövegéhez, a futás szabadságot ad neki – így egészíti ki egymást a hivatása és a hobbija.

– Amikor futok, feszegetem a határaimat, látom, mire vagyok képes, és ez önbizalmat ad, ami az egész életemre kihat. Ezt próbálom átadni a Mozaik Med tagjainak, és mindenkit arra ösztönzök, kezdjen el futni.

Ha nem is ötven kilométereket, de a saját edzettségi szintjének megfelelő távokat, mert egyrészt jót tesz az egészségének, másrészt olyan belső tartást ad, amire a mindennapokban is nagy szükség van.

SZA