Sátorral Nyíregyházán: „Sokkal szabadabb az ember, ez egy életforma, egy életérzés...”

Vannak, akiknek terhes és kényelmetlen, ám vannak, akik számára a sátrazás, a kempingezés egyet jelent a természetességgel és a szabadsággal. A nyíregyházi Igrice kempingben annak igyekeztünk utánajárni, ki és miért választja a pihenés, a kikapcsolódás ezen formáját.

– Az idén szeszélyesebb volt az időjárás a tavalyinál, így valamivel kevesebb vendégünk volt, viszont az előző évhez képest több volt a magyar – mondta lapunknak a tizen­nyolc esztendős Tóth Richárd, aki nyári munkásként a sóstói Igrice kemping recepciósaként dolgozik. A Széchenyi-középiskolában közgazdaságtan–informatika szakon tanuló fiatalember már tavaly is itt „húzta az igát”, akkor csak két hónapot, most azonban már június elsején kezdett, a megbízatása pedig augusztus 31-ig tart.

– Éppen most indulunk haza, a sátrunkat már felszedtük. Sok jót olvastam és hallottam már a Nyíregyházi Állatparkról, s nem is csalódtam. Már nyitáskor bementünk, ám estig sem sikerült minden egyes részét bejárni, annyira hatalmas. Látogatásunk célkeresztjében még a Vidor Fesztivál állt, a zsinagógában egy remek hangulatú koncerten vettünk részt – mesélte lapunknak élményeit a budapesti Turbuk István.

Haraszti Erika és Péntek Szilárd a romániai Zilahról érkeztek az Igrice kempingbe, mint mondták, csak átutazóban járnak Nyíregyházán, s egy éjszakára megpihennek itt a kempingben.

– Jelenleg közel nyolcvan vendégünk van, sátrakkal nagyjából harmincan lehetnek, a többieket vagy a bungalókban, vagy pedig valamelyik apartmanunkban szállásoltuk el. Nagyon sok a lengyel és az ukrán turista, de jönnek belföldről is, főként a főváros környékéről vagy a Dunántúlról. Általában az állatpark vonzza a turistákat, aztán ha azt megnézték, hozzám fordulnak, hogy milyen látnivalót tudok még nekik ajánlani – mesélte Tóth Richárd. Az ifjú recepciós szerint, ha minden sátorhely foglalt, a kempingben nagyjából háromszázan férnek el. Hozzátette: azt tapasztalja, hogy a sátorozás nem egy divatjamúlt dolog, sokan családostul, gyerekkel jönnek.

– Az idén már kétszer volt nálunk egy dunántúli középiskolás osztály és az osztályfőnökük. A legnagyobb forgalmat július közepén és augusztus elején könyvelhettük el, az én szempontomból az az időszak maga volt a katasztrófa, hiszen egy pillanat nyugtom sem volt, vagy érkezett, vagy éppen távozott valaki, vagy csak kérdezni akartak tőlem valamit. Ez már a szezon vége, most nyugisabb minden – említette Tóth Richárd, aki a három hónap alatt nagyjából kétszázezer forintot tehet zsebre.

VIDOR és az állatpark

A hetvenöt esztendős Turbuk István tizennégy éves korában édesapjával kempingezett először, s azonnal magával ragadta a sátorozás hangulata. Az idős férfi Szabolcsi Erzsébet társaságában, Budapestről érkezett a megyeszékhelyre, öt napot és négy éjszakát töltöttek el az Igrice kempingben.

– Éppen most indulunk haza, a sátrunkat már felszedtük. Sok jót olvastam és hallottam már a Nyíregyházi Állatparkról, s nem is csalódtam. Már nyitáskor bementünk, ám estig sem sikerült minden egyes részét bejárni, annyira hatalmas. Látogatásunk célkeresztjében még a VIDOR Fesztivál állt, a zsinagógában egy remek hangulatú koncerten vettünk részt – mesélte lapunknak élményeit Turbuk István, aki nem rejtette véka alá negatív tapasztalatait sem. Mint mondta: több európai és hazai kempingben is megfordult már élete során, s úgy vélte, az itteni vizesblokk és zuhanyzóhelyiség higiéniai állapota hagy némi kívánnivalót maga után.

– Sokkal jobban szeretek sátorban aludni, mint mondjuk egy szállodában. Akkor eszem, amikor én akarok, és azt, amit akarok. Sokkal szabadabb az ember, ez egy életforma, egy életérzés – érvelt a kempingezés mellett Turbuk István.

– Ezek a lengyel fiatalok… Ott ülnek egymástól fél méterre, de úgy üvöltenek, mint a sakál, ráadásul teszik ezt este tíz órakor. Harminc éve sátraztam utoljára, de azt hiszem, újabb harminc évnek kell eltelnie, hogy újra kipróbáljam – mondta tréfásan Szabolcsi Erzsébet, aki, mint kiemelte, ettől függetlenül szép emlékekkel távozik a megyeszékhelyről.

Vendégek Zilahról

Haraszti Erika és Péntek Szilárd a romániai Zilahról érkeztek az Igrice kempingbe, mint mondták, csak átutazóban járnak Nyíregyházán, s egy éjszakára megpihennek itt a kempingben.

– Már többször kempingeztünk itt, legutóbb a gyermekeinkkel, most azonban csak ketten jöttünk. Sátrat nem is hoztunk, a kocsiban fogunk aludni. Mindjárt átöltözünk, és megyünk is a Tófürdőre, hogy egy kicsit megmártózzunk – mondta lapunknak Erika és Szilárd, akik szintén nagy kempingezők, voltak már Horvátországban is sátrazni.

– Úgy gondoljuk, kellenek a kempingek, hiszen nem mindenki rajong a panziókért vagy a szállodákért, drágábbak is, és sokkal kötöttebbek, mint sátorozni – zárta a beszélgetést Haraszti Erika.

Náluk kevés a sátrazó

A dombrádi Hóbort üdülő üzemeltetője lapunk érdeklődésére elmondta: hozzájuk évről évre egyre kevesebb kempingező érkezik, az idén is csak 2-3 család jött sátorral.

– Néha-néha betéved hozzánk egy-egy vízitúrázó, de nem igazán jellemző. Úgy látom, a kirándulók és a turisták jobban szeretik a vetett ágyat és azt, ha tető van a fejük fölött. Mondhatnám úgy is, hogy egyre inkább elkényelmesednek az emberek, ami igaz a fiatalabb generációra is – mondta Hamvas Sándorné üzemeltető.

KM