Az újjászületés jegyében telt a Magyar Állami Népi Együttes számára a tavalyi esztendő

Merre jártak 2022-ben?

Tisztességgel eleget tettünk a kötelező feladatainknak. Elutaztunk határon túlra, Erdélybe és a Felvidékre, Londonban tartottunk előadást, és természetesen az országot is jártuk. Egy különleges sorozatot említek, amely a jól működő nyugdíjas bérletünkhöz kapcsolódik. A Covid megakadályozta, hogy ezek az idős, szépkorú emberek látogatni tudják előadásainkat, ezért adventben Budapesten és környékén tíz idősotthonba látogattunk el egy összeállítással, amelynek vezérmotívuma a karácsonyi ünnepkör volt. Interaktív fellépésekkel kedveskedtünk, a nézők is bekapcsolódhattak a programba: közösen énekeltünk és dalokat tanítottunk. A siker leírhatatlan volt, így idén Tavaszhívogató címmel ismételjük meg e különleges fellépéseket.

Milyen új produkciókkal jelentkeztek tavaly?

Két nagy formátumú gálát állítottunk színpadra. Májusban az Erkel Színházban a Múlhatatlan idő című összeállítással léptünk fel. Nem nosztalgikus, az ünnepi évadot lezáró produkcióban gondolkodtunk, hanem az élő hagyományt kívántuk közkinccsé tenni. E tradíció itt él közöttünk, ennek mi letéteményesei, továbbvivői lehetünk. Amit mi Kárpát-medencei kultúrának ismerünk, az egy szerteágazó kultúrának egy bizonyos szegmense, e gondolat jegyében kibővítettük a fellépők körét. Például a Közép-Ázsiából érkező hősi énekes egy hátborzongatóan izgalmas koncertrészletet mutatott be, Spanyolországból pedig flamencotáncosok és énekesek voltak a vendégeink. Az est egyik legérdekesebb része volt, amikor magyarországi cigányok, erdélyi hagyományőrzők, spanyolok és egy dél-szerbiai rezes cigány zenekar lépett a színpadra. Számunkra ugyan egyértelműnek tűnt, hogy a cigány kultúra átível a határokon, s létezik egy közös identitás, a flamencósok számára megdöbbentő volt, hogy erdélyi cigányokkal táncolhattak együtt a színen. Amikor az oláh cigány hagyományok kiváló képviselője, Lakatos Mónika együtt énekelt a spanyol cigány asszonnyal, az ibériai vendég elsírta magát: a két kultúra egymásra talált.

És a másik nagy formátumú produkció?

A Múlhatatlan idő – Tánckoncert című másik izgalmas előadásunkban a barokk zenének a népzenében megjelenő nyomait mutattuk fel. Zakopanéból lengyel gorál zenészek érkeztek, egy felvidéki idős szlovák pár pedig krucenát, forgatós táncot adott elő, amelynek elemei a mi erdélyi forgatósainkban is fellelhetők. Sokszor szembesülünk a torz véleménnyel, hogy vége van a hagyományoknak, de e két előadás is ékesen bizonyította, hogy mi ezt a XXI. században is tovább tudjuk vinni. E két gála mellett persze más darabokkal is jelentkeztünk az év során. Hasonlóan különleges válogatással, a Táncünneppel voltunk ott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, amely azért reflektált a múltra is, hiszen az együttes hőskorszakának „Rábai Miklós-hagyományai” megjelentek a színpadon. Egy különlegességet is élvezhettek a nézők: az Ecseri lakodalmas zenekari változatát a Szolnoki Szimfonikusok muzsikálták. Az is formabontó volt, hogy nem  kórus kísérte az előadást, hanem a zenei betéteket operaénekesek interpretálásában hallhattuk. Az előadáson a mai művészet kiváló képviselői, mint például Lajkó Félix is fellépett.