Saját készítésű hegedűjén játszik Szalonna

„A magyar népzene igazi. Nem kitalálmány vagy ötvözet. Több száz év alatt az emberek szívén, kezén, lelkén, gondolatain kristályosodott olyanná, mint amilyen ma” – mondta az Origónak Pál István Szalonna népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója, prímás, népzenegyűjtő, a Szalonna és bandája nevű zenekar alapítója.

Márciusban vehette át az Érdemes Művész kitüntetést. Többször muzsikált az angol királyi családnak, de a legtávolabbi országokba is hívják muzsikálni és tanítani.

„A magyar népzene teljesen más, mint bármelyik más népzene. Mert ez a miénk. Mert ezen a nyelven beszélünk”

- vallja.

„A magyar emberrel nem könnyű, és ezt a népdalainkban is elmondjuk – például egy csávási nótában, amely így szól: »nékem abban nem parancsol senki, de senki.« A magyar ember olyan, hogy neki nehogy már valaki parancsoljon. És ez nemcsak a népdalainkban mutatkozik meg, hanem az egész életünkre ráteszi a bélyegét. De éppen emiatt van például annyi Nobel-díjasunk” – fogalmazott a népzenész.

Azt is mondta, hogy

az ember azért tanul népzenét, mert gyönyörű magyar nyelven énekelhet, mert jó együtt lenni, mert egy fiú megfogja egy lány kezét és felkéri táncolni, és azért, mert valakinek adni lehet.

Szalonna úgy vélte, a népzene közösségteremtő.

„Tizenéves voltam, amikor az első három ugrósomat el tudtam muzsikálni, és amikor kijöttek a lányok a táncparkettre, a szívem hangosan vert, hogy nekik muzsikálhatok. Nem kell ennél szebb dolog az életben” – mondta.

Gyerekkorában református lelkésznek és focistának is készült, kis falujukban erős volt a sport-, a zenei- és a gazdasági élet.

A szülei zenészek: édesanyja szolfézs tanár, édesapja pedig a Kijevi Operában volt karnagy, majd hazatért a falujába, és zeneiskola igazgató lett.

„Ha az emberek találkoznak az édesapámmal, olyan, mintha áramütés érné őket. Vidnyánszky Attila egyszer azt mondta apunak, hogy ötévente máshová kellene telepíteni, mert bárhol jár, ott fellendül a zenei élet” – mesélte Szalonna.

A zenész első szépen szóló hegedűjét egy családtól kapta egy táborban. Azóta is nagy becsben őrzi. Azóta persze már sok szép hangszere van otthon.

„Gyűjtöm a hegedűket. Szeretném összegyűjteni a tízes magyar hegedűválogatottat. Ez nincs meg a világon senkinek. Szeretném, ha nálam lenne az összes”

- fogalmazott. Azt is elmesélte, hogy januárban elkezdett készíteni egy saját hegedűt, amely aztán nyolc hónap alatt készült el, azon játszik.

„Izgultam, amikor készítettem, de jól sikerült. Nagyon örülök neki” – mondta a népzenész.

Szalonna a zenélés mellett nagyon régóta gyűjti a népzenét. Szinte az összes magyarok lakta vidéket bejárta már. Úgy véli, a népzene a reneszánszát éli.

„Senki nem a meggazdagodás reményében kezdi el a muzsikálást. Ez nem olyan, mint az ügyvéd vagy a marketing szakma. Ez szerelem”

- hangsúlyozza Pál István Szalonna, aki szerint ma már támogatják ezt a műfajt.

„Már nem kell beleroppanni abba, ha egy vidéki faluban keményszárú csizmát akar venni valaki, mert erre lehet ma már pályázni. Már nem lehet úgy menni 15 kilométert a Kárpát-medencében, hogy ne lenne egy citera együttes, egy népdalkör, egy néptáncegyüttes vagy népzenekar. Erős bázis lett a népzene.”

Az Origo cikkéből az is kiderül, hogyan kapta a zenész a Szalonna nevet.