Nagyon hiányoznak édesapja tanácsai Habsburg Györgynek

Habsburg Ottó és Regina hercegnő fiával, Eilika von Oldenburg hercegnő férjével a Hot! magazin készített interjút.

A magyar népmesékben bevett fordulat, hogy megszületik a hetedik gyerek, aki aztán nagyon sokra viszi. Hogy érezte magát kisfiú korában a hat testvér mellett?

Nekem ez volt a természetes. Együtt voltunk heten, a legidősebb nővérem, Andrea és köztem tizenkét év van, az ikerlányok, Mónika és Michaela tíz évvel idősebbek nálam, Károly bátyám hárommal. Nekem mindig nagyon tetszett, hogy ilyen sokan vagyunk. Ha édesapám otthon volt, másfél-két órát játszottunk, beszélgettünk vele. Amikor vendégek jöttek, láttam, hogy milyen nagy tisztelettel viselkednek édesapámmal.

Mit jelentett önnek az, hogy a Habsburg dinasztia tagja? Mikor fogta fel, hogy mit jelent ez a név?

Hétköznapi volt az életem. Az, hogy Habsburgok vagyunk, isteni ajándék, ebben nőttem fel, tudtam a történelmi háttérről. De az is biztos volt, hogy ha az iskolában a Habsburgokról tanultunk, mindig engem szólítottak fel elsőnek, és a többiek nevettek, ha nem tudtam a választ. Elég hosszú a családunk története, és a származással nem jön automatikusan a tudás...

A famíliában mindenkinek egész sor keresztneve van, és szerepel köztük – a fiúknál is – a Mária. Mi ennek az oka?

Édesapámnak nagyon sok keresztneve van, nekem öt, ezek közül csak a Györgyöt és a Pált használom. Szűz Mária tisztelete igen nagy nálunk, és családi hagyomány, hogy mindenki felvette ezt a nevet is.

Tulajdonképpen hányan tartoznak a famíliához, és hogyan tudják számon tartani egymást?

Legalább ötszáz Habsburg leszármazottról tudunk. A mai technikai eszközök mellett már könnyebb tartani a kapcsolatot. Az egyik csevegőalkalmazásban van egy csoportunk, oda egyelőre 280-an jelentkeztek be.

Milyen körülmények között nőttek fel Németországban?

Nem voltunk gazdagok, de anyagi problémánk sem volt soha. Az osztrák állam 1919-ben mindent államosított, ami a családé volt. A schönbrunni kastély pincéjében ma is ott vannak becsomagolva édesapám játékai – remélem, vigyáznak rájuk. Valahol listák léteznek arról, hogy mi került állami tulajdonba. Én már ebben nőttem fel, nem hiányzik semmi, és édesapám sem nézett vissza soha. Boldog ember volt, a jövőt figyelte, hosszú életében mindig optimista volt. Ma is nagyon hiányoznak a tanácsai.

Habsburg Ottó, az ön édesapja trónörökös volt, de nem lett király. Viszont kivételes formátumú európai politikus volt egész életében.

Számunkra a politika mindig nagyon fontos volt. Sokat beszélgettünk földrajzról, történelemről. Édesapám mindig Európával foglalkozott, előbb a Páneurópai Unióban, később az Európai Parlamentben. 1989-ben, amikor eltűnt a vasfüggöny, nagyon fontos volt számára, hogy Közép-Európa visszatért.

Hogyan élt gyerekkorában a Habsburg família?

München közelében laktunk. Moziba jártunk, néha lovagoltunk. Elkísértük édesapámat egy-egy rendezvényre, tizenkét évesen képviseltem először a családot. Egyébként az osztálytársaim voltak körülöttem. No meg a rengeteg rokon: harminchárom unokatestvérem van, egy-egy húsvéti szünetben legalább ennyien találkoztunk egymással.

Több egyetemre is beiratkozott, többféle képzésben is részt vett. Még iszlám szakra is járt – segíti ez eligazodni a mai politikában?

Joghallgatóként kezdtem Innsbruckban, másfél év után azt gondoltam, ez alapnak elég. Politikai tudományokat, történelmet tanultam később, kihasználva, hogy más országok egyetemeire is mehetek az Európai Unión belül. Fontos tudni: a történelem befolyásolja a politikát. Az iszlám nem egységes világ, sokféle ellentét van a vallási csoportok, az országok között. És nem szabad elfelejteni, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében a püspökök mellett rabbik és imámok is voltak.

Magyarországot választotta hazájául. Miért? Érez sértettséget, megbántottságot Ausztriával szemben?

Nem, de tény, hogy az osztrák alkotmányban most is benne van a Habsburgok elleni rész. 1967-ben léphettünk be először Ausztriába. Nagykövetként és a család tagjaként ma már sokat utazom oda, különféle eseményeken, konferenciákon veszek részt. Magyarország mindig nagyon érdekelt, sokáig azért is, mert tiltott terület volt. Nagyapámat Budapesten, a Mátyás-templomban koronázták királlyá. Szoros történelmi kapcsolatok fűznek össze minket. Próbáltam magyarul tanulni odakint, nagyon nehéz volt. 1989-ben aztán hazajöttem Magyarországra. Nagyon érdekes, izgalmas évek következtek.

IV. Károly király korán meghalt, Zita királyné viszont hosszú életet élt. Milyen emlékei vannak a nagymamájáról?

Miután én voltam a legfiatalabb testvér, velem a nagymama nem beszélgetett politikáról, történelemről. Magáztuk, hisz ő volt a királyné. Állandóan fekete ruhában járt, és biztos lehettem benne, hogy kapok tőle csokoládét. Nagyon kedves volt velünk.

1996-ban kapta az utazó nagyköveti kinevezést, amelyet azóta is visel.

Horn Gyula, az akkori miniszterelnök megkérdezte, vállalnék-e egy ilyen megbízatást. Három feltételem volt: az egyik, hogy valamennyi parlamenti párt egyetértésével történjék a kinevezés, a másik, hogy továbbra is foglalkozhassak médiával – akkor a TV2 igazgatótanácsának tagja voltam –, valamint hogy ne kapjak fizetést a munkámért. (Ezt a Vöröskeresztnél és az olimpiai megbízatásomnál is kikötöttem.) Tanácsadó cégem van, annak a bevételeiből és a feleségem lovastanyájából élünk.

Találkozik a fiatal herceg a hercegnővel – ilyen mesebelien, romantikusan ismerték meg egymást Eilika von Oldenburggal?

A bajor Alpokban találkoztunk, és elég hamar kiderült, hogy többet érzünk egymás iránt. Eilika akkor Párizsban élt, felváltva látogattuk egymást. Hálát adhatunk Istennek, hogy így történt. 1997-ben házasodtunk össze a Bazilikában.

Nem jelentett gondot, hogy a Habsburg családba bekerül egy lutheránus feleség?

Édesapám azt vallotta, az a lényeg, hogy vallásos legyen a feleségem – mindegy, hogy katolikus-e vagy protestáns. Mindketten nagyon vallásosak vagyunk.

A gyerekek katolikusok lettek. Milyen hivatást választanak?

Egy Habsburg nem lehet más, csak katolikus. Zsófi idén fog érettségizni, Ildikó és Károly szintén a német iskolába jár. Angol óvodában kezdték, a német és a magyar mellett franciát és spanyolt is tanulnak. A nyelvtanulást nagyon fontosnak tartjuk, de ahhoz még fiatalok, hogy foglalkozást válasszanak.

Borítókép: Habsburg György, IV. Károly király unokája, Magyarország utazó nagykövete beszédet mond az Utolsó felvonás – IV. Károly király koronázása – 1916 című kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban 2016. december 19-én