Olvasói levél: Elveszett ifjúság

Polgári engedetlenséget helyezett kilátásba a Hallgatói Hálózat a felsőoktatási törvény őket érintő kedvezőtlen változásai miatt, no meg a máris hatályba lépett államilag finanszírozott felvehető keretlétszám radikális csökkentése okán.Csakhogy a kedves továbbtanulni akarók, elfeledkeznek arról, hogy ezt a döntést, éppen az a kormány hozta meg, amit szüleik és sokuk is választott, nem egészen két éve. Nem a felsőoktatási intézményeket kell gyalázni, hanem azt a kormányzati politikát, amely ide vezetett.

És Önöket, akik megbízva érdekképviseletükben, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájában, (HÖOK) engedte, hogy a nagypolitika tort üljön a kiszolgáltatott helyzetben levő továbbtanulni szándékozók felett. (az, hogy ma jogot és közgazdaságtant tanulni csak Budapesten lehet ingyen) ,- a vidék szegénységi bizonyítványa is! Vegyék már észre, tudásra vágyó ifjak, az Önök szégyene is, hogy most már „eső után köpönyeg”…

Ide vezetett, az Önök közélet iránti közömbössége, amikor vakon elhitték: ma mindenki az Önök javát akarja. Egy frászt! Most már saját bőrükön érzékelhetik: a demokrácia elvként nem, csak a gyakorlatban létezik. Ki kérdezte meg a sajátjaik közül valókat: jó lesz ez így?! Ugye senki? Pedig ha valamiben egyetértek Kóbor Andreával a Hallgató Hálózat szervezőjével: „kik lehetnének illetékesebbek egy egyetemen, mint a gondolkodó hallgatók?” A keretszámok adottak, demonstrációt szervezni aligha van értelme, - ismerve a kormány eltökéltségét.

A rossz reflexek Önökbe kódolódtak. Félnek. Csak tudnám, mitől? Szüleik (is) akik már csak hírből ismerhetik a félelem hírhedt éveit. Akkor? Hogy és miért mennek külföldre? Ez is egy megoldás. Már nem csak munkát vállalni, tanulni is!, - igyen. Hol lesz itt a Hoffmann Rózsa által megálmodott röghöz kötés (?) A Haza mindenek előtt,- írta Vörösmarty Mihály. (Az EU egyik alapszabadsága: a munkaerő szabad áramlása, - akkor meg miről beszélünk?) Ez nem ellenzéki lépés, a megélhetés „egyszerű” kényszere.

És bár Orbán Viktor miniszterelnök megértve bár, de a kommunizmus dicső hőstetteihez hasonlította (sic!) a Hallgatói Hálózat minapi megmozdulását, nem rejtette véka alá: a felsőoktatásba vágyók (mintha) rendszert akarnának dönteni. (A populista szövegek „kiköpése” még nem kormánybuktatás.)

„A minimum, hogy a döntés szabadsága megmaradjon.” Ám kérdezem én, ígérhetnek –e a rektorok manapság a hallgatóknak tanulmányik végeztével jól fizető, biztos munkahelyet? Aligha. Még a műszaki, természettudományi és informatikai pályákon sem! Az óvatos kiállás nem véletlen. Garanciákat ma senki nem tud adni. A felsőoktatásnak nem is dolga ez. „Csupán” a felkészítés, az előrehozott szakmai és szociális életképesség.

Egy viszont nagyon jó lenne ebben a folyamatban. A pártok, egyházak, érdekképviseletek, civilszervezetek, ne telepedjenek a felsőoktatásra! Az iskola és a munka mellett tanulók már „nem eszik meg” ezt az általuk hirdetett propagandát, amely törvényen kívül szeretne élni (Mármint a politika.) Ők már „a maguk kárán” megtanulták az élet iskoláját!

A cívisvárosban, a debreceni felsőoktatás ráadásul „két fronton harcol egymással”. A Debreceni Egyetem és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem próbálja megnyerni leendő hallgatóit, náluk bővítsék ismereteiket, a választékban álló szakokon. Nem lehet rivalizálás, hiszen az ország második legnagyobb városában, olyan képzés várja a továbbtanulni vágyókat, ami az országos kínálatot felülmúlja.

Dr. Nagy Zoltán. Ph.D, docens, DRHE, Debrecen