Jegyzet: Tárva zárva

Előrebocsátom, nem tartozom a megrögzött vasárnapi vásárlók közé. Szerintem, aki a hét hat napján nem tudja beszerezni a betevőt, a hetediken már nem váltja meg a világot. A törvény erejével zárásra kényszerítés azonban – véleményem szerint – alapos mellédurrantás. Györke László jegyzete.

Még jól emlékszem, amikor évekkel – évtizedekkel – ezelőtt a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete azért harcolt a multikkal szemben, hogy legalább a piros betűs ünnepnapokon ne kényszerüljenek a pult mögé állni az dolgozók. Harcukat sikeresen vívták meg. De ez mégis más, hiszen nagyon sok embernek már szinte rendszeres programjává vált, hogy vasárnap, amikor tengernyi a szabadidő, valamelyik szuper-hipermarketben töltsék, múlassák az időt.

A vasárnapi zárva tartásról szóló döntés óriási felháborodást váltott ki bizonyos körökben, tüntetéseket szerveztek, szerveznek. Persze, meglehet, azok olykor inkább csak a balhé kedvéért szerveződnek, ám azt nem lehet elvitatni, hogy a döntés nem tett jót a közhangulatnak. Bár magyarázzák, meg nyugati példákat hoznak fel, de ezzel nem győzik meg a „shoppingolós” oldalt. Még egy dal, egy nóta is kering a neten, melyben nem éppen irodalmi stílusban énekli el egy kevésbé ismert zenekar a gondolatait. Nem akarom népszerűsíteni, de tény: kifejezi a közhangulatot.

Véleményem szerint a piacnak, magának az életnek kellene eldöntenie, hogy van-e létjogosultsága a vasárnapi nyitva tartásnak, s nem a honatyáknak.

Györke László