Nézőpont: Bálint-napi Valentin

A rendszerváltás (-változás) egyik „nagy vívmánya” a Valentin-nap. Azelőtt mintha nem is lett volna. Pedig volt. Györke László írása. Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. A legenda szerint, mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását.

A kivégzés napján, február 14-én búcsúüzenetet küldött a lánynak az alábbi aláírással: „A te Bálintod.” A Bálint-napi üzenetküldés eredetét innen datálják. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket megeskette egymással, azokat is, akiknek a császári parancs értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival.

A magyar népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni. Hát azért nem mindegy.

Nálunk azért nem mindenki fogadja túláradó örömmel és lelkesedéssel a „bizniszszagú” Valentin-napot. 1997 óta ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjat Budán. A díjalapító az amerikanizálódással szemben próbál azóta is európai jelleget adni a Bálint-napnak. 2006 óta Balassi-fesztiválokat is rendeznek „az európai életérzés ünnepe” jegyében.

Lám, a Bálint mintha mégse a Valentin magyar megfelelője lenne…

Györke László