Jegyzet: Pedig nagy volt Lajos

Kölyökkoromban odavoltam a kardozós, partraszállós – a harmadik jelzőt inkább hanyagolnám – filmekért. Lehet, megöregedtem, mert most már beérném a sima kardozóssal is, csak lenne… De nincs. Vagy nagyon kevés. Koncz Tibor jegyzete.

Vikingek, britek, rómaiak olykor egész estét betöltően vágnak rendet az ellenség sorai közt, és megannyi szenvedés, ármánykodás után többnyire a szerelmesek is egymásra találnak a végén. Ha nem, akkor kisnyúl.

Én viszont leginkább magyar történelmi alkotásokat néznék-olvasnék. A fene se érti, hogy még az átkosnak nevezett régi rendszerben is csupán hébe-hóba áldoztak erre, holott a karórás, sport­zoknis törökök is lázba hoztak az Egri csillagokban. Katonadolog. Elvégre ők voltak a statiszták. A lengyelek (ugyebár a jó barátok…) bezzeg nem teketóriáztak: több részletben, monumentális művekben vitték vászonra a daliás, háborús időket. Pedig nekünk is lenne mivel dicsekedni.

Károly Róbert, Nagy Lajos, a Hunyadiak, Rákóczi , hej, be szép história valamennyi! Ebben a melldöngető, „mindenkit leugatok”, „majd én megmondom a frankót” világban egyesek okulhatnának cselekedeteikből. Ártani biztos nem ártana. Ha láthatnák…

- Koncz Tibor -