Nézőpont: Veszélyes vadak

Alig múlhattam tízéves, mikor egy rettenetes tragédia híre járta be a környéket. Három fiatalember egy „csónakos motorral” üldözőbe vett egy vadnyulat a kátyús, kanyargós országúton. A szándék egyértelmű volt: el akarták gázolni a tapsifülest, hogy aztán hazavigyék. Ám a nyuszi ügyesebb volt, egérutat nyert, a három legénynek viszont az életébe került a „vadászat”. Györke László jegyzete.

Egy alkalommal a 4-es főúton – még az elkerülő szakaszok megépítése előtt – magam is tapasztalhattam Berkesz környékén, milyen veszély is a vadveszély: két őzike ácsorgott az út szélén, az egyik hirtelen úgy döntött: ő most átszalad. A másik maradt. Az volt a szerencsém, hogy nyílt, jól belátható szakaszon haladtam, s meg tudtam állni. Ám egy alkalommal képtelen voltam kivédeni egy kóbor kutya „meggondolatlan” mozdulatát. Az eb közvetlenül az útszéli bokorból ugrott az autóm elé. Harminccal sem haladtam a Törzs utcán, ám satufékkel sem tudtam elkerülni az ütközést. Amikor belenéztem a tükörbe, láttam: az eb talpra áll és elkullog. Na, ezt megúsztuk!

A szakemberek szerint reggel és alkonyattájt, ha olyan úton haladunk, amelynek egyik oldalán erdő, a másikon mező terül el, különösen óvatosan kell vezetnünk. Pláne, ha közlekedési tábla is figyelmeztet a vadjárásra. Ilyen esetben ugyanis a felelősség teljes egészében a sofőrt terheli, még a vadkárt is meg kell térítenie. Megyénkben a közúti baleseteknek mintegy 3-4 százalékában vad az egyik szereplő. Persze csak akkor, ha nem vesszük számításba a „megVADult” sofőröket…

- Györke László -