2014.12.17. 08:07
Nézőpont: Kiérdemelni a szép pillanatokat
<em>Egy mondás szerint mindig a pénzről van szó – akkor is, ha nem. Az emberbaráti köntös például nem tudta eltakarni a kilógó lólábat, amikor egy multinacionális dohányipari cég képviselője a kamerák előtt jelentette be: harminc ágy fenntartási költségét fizetik egy fővárosi kórház tüdőbetegeket kezelő osztályán.</em> Nyéki Zsolt jegyzete.
Egy mondás szerint mindig a pénzről van szó – akkor is, ha nem. Az emberbaráti köntös például nem tudta eltakarni a kilógó lólábat, amikor egy multinacionális dohányipari cég képviselője a kamerák előtt jelentette be: harminc ágy fenntartási költségét fizetik egy fővárosi kórház tüdőbetegeket kezelő osztályán. Nyéki Zsolt jegyzete.
A könnycsepp elmorzsolása közben azért emlékezzünk meg arról a több tízezer emberről, aki évente meghal a dohányzás miatt Magyarországon…
Hangos vita bontakozott ki arról, ki és hogyan kereskedjen a gyilkos rudacskákkal, a tét pedig nem kicsi: a forgalom visszaszorításával tízezrek megmentése a cél, de persze addig sem mindegy, hol csapódik le a haszna annak a 600–700 milliárd forintnak, amennyit a dohányosok költenek kicsi hazánkban a szenvedélyükre – egyetlen esztendő leforgása alatt. A szeretet ünnepe közeledtével a sajtó előszeretettel veszi célkeresztbe a nehéz sorsú embereket, ám hitelességi aggályok merülnek fel akkor, ha cigarettával a kezükben panaszkodnak, menyire nincs pénzük ajándékot venni a gyerekeknek, meg úgy általában az élethez. Egy olcsóbb, napi 450 forintos cigi (fogalmam sincs, van-e még ilyen) is azt jelenti, hogy aktív élete (kb. negyven év) alatt valaki egy rendes lakás árát füstöli el. Ha ketten pöfékelnek így egy családban, akkor húsz év alatt megoldhatnák az otthonteremtési gondot, kizárólag a káros szenvedélyről lemondani kész és képes önuralommal, fegyelemmel. Ezt megértetni, megkövetelni nem érzéketlenség kategóriája, hanem olyan segítség, amely könnyebb útra terelhet egyént és társadalmat egyaránt – mert egész életünket e kettősség határozza meg. Soha nem csak önmagunkért küzdünk, a közösség is velünk együtt mozdul, jó vagy rossz irányba.
Vajon hány családban lesz most is üres az ünnep, mert későn szembesültek azzal: milyen vékony a határvonal a mindent elnéző szeretet és az önsorsrontó gyöngeség között? Hányan néznek majd üres székekre az asztal mellett, mert képtelenek voltak szeretetre, kitartásra, szorgalomra nevelni a gyerekeiket, akik alapvető értékrend hiányában kallódnak a világban? Ők a család és a társadalom kötelékéből is hiányoznak. A kiérdemelt ajándékokban az egész évi kitartás elismerése is benne rejlik.
- Nyéki Zsolt -