Jegyzet: Ha van haza és kenyér....

Múltunk, történelmünk úgy alakult, hogy az utóbbi évtizedekben egy napon tartjuk István király és az új kenyér ünnepét. Bár ez utóbbit sokan megkérdőjelezik, arra hivatkozva, hogy nem fűződik hozzá több évszázados népi hagyomány, számomra mégis természetes ez a kettős megemlékezés. M. Magyar László jegyzete.

Az ember életében kell ugyanis egy haza, egy biztos otthon, ahol életét leélheti, gyermekeit felnevelheti, s ezt elsőként megkoronázott uralkodónk a magyar állami keretek kiépítésével megteremtette. Ugyanakkor hiába egy megerősített ország, ha nincs mit enni, ha nem termesztjük meg a mindennapi kenyerünket adó búzát, akkor hiába van házunk, hazánk.

Milyen ember lehetett vajon István király? Voltak, akik határozottnak, bölcsnek, megfontoltnak, hithű kereszténynek látták, míg mások kegyetlennek, szigorúnak írták le alakját. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy a magyar történelem egyik legfontosabb személyisége volt. Arról már nem szól a fáma, hogy vajon mennyi éjszakát virrasztott át gyötrő gondolataival, a lelkiismeretével vívott örökös belső harccal, mire elérte céljait. Mert minden bizonnyal nem volt könnyű elfogadtatnia önmagával sem azt: az új rendet csak úgy lehet megteremteni az országban, hogy rokon ránt kardot rokon ellen.

Legendák sokasága született István királyról. Hogy mennyi a valóságtartalmuk, nem tudhatjuk, de azt bátran kijelenthetjük: ez a mostani kis írás nem születhetett volna meg sem magyar nyelven, sem a már több mint ezer éve létező Magyarországon, ha Szent István nem teremt meg a középkor hajnalán egy erős, központosított államot, amely szilárd alapot adott népünk fennmaradásához.

M. Magyar László