Jegyzet: Beindult a pofonofon

Bosszantó, ha értel­mes(nek gondolt) emberek nem képesek a nézeteltéréseiket normálisan rendezni. Ez történt a kortárs irodalom egyik – országosan is jelentős – kelyhében, a Tokaji Írótáborban, ahol a főként önéletrajzi ihletésű műveiről elhíresült Kukorelly Endrét egyszerűen kiütötte a novelláival egyelőre csupán halk sikereket elérő Csender Levente. Csáki Alexandra jegyzete.Az első hírek kocsmafüstje mostanra visszafogott borgőzzé fogyatkozott, különböző internetes fórumokon mindenki állást foglalt már az ügyben, a lényegről azonban megfeledkeztek: az istenért, írókról beszélünk! Irodalmi körökben nem az ököl dönt! Hol vannak a tintafoltos revánsok, a rímekbe szedett szópárbajok?

Emlékezzünk csak Karinthy és Kosztolányi különös kapcsolatára: a XX. század tollforgatói legendás barátságuk ellenére gyakran ugratták egymást. Ezek a viccek nem egyszer túllépték a jó ízlés határait, de megmaradtak abban az intellektuális közegben, amit mindketten képviseltek. Kell-e erre ­meggyőzőbb bizonyíték, mint a Nyár, nyár nyár című Kosztolányi vers, melynek sorkezdő betűiből egyértelmű üzenet bontakozik ki? Nem kell megmagyarázni, mire gondolt a költő. Tokajban azonban nem gondolkodott.

Csáki Alexandra