Elszántan küzdenek a tudósok a világ legnagyobb lódarazsa ellen

Az ázsiai óriás lódarázs egyre terjed Amerikában. Amellett, hogy ez az állat ijesztően nagy és agresszív, óriási kárt tesz a méhkolóniákban is. Most azonban azonosították a szexferomonját, amellyel talán lépre lehet majd csalni és megfékezni – olvasható az Origo cikkében.

A földkerekség legnagyobb lódarázsfaja fenyegető megjelenése és megállíthatatlannak tűnő észak-amerikai terjedése miatt a sajtó reflektorfényébe került az utóbbi időben. Bár az ázsiai óriás lódarázsra (Vespa mandarinia) aggatott gyilkos jelző a veszély túldramatizálását jelzi, a kutatók egyetértenek abban, hogy az invazív faj valóban jelentős pusztítást visz végbe, mivel fenyegeti Észak-Amerika méhpopulációit, amivel sok millió dolláros kárt okoz a mezőgazdaságnak is.

A méhek hiába vetik be a forró gombóc típusú elhárító taktikájukat, amelyben a támadó darazsat rengetegen körülveszik, és szárnyaik rezgetésével annyi hőt termelnek, hogy lényegében megfőzik.

A mézelő méhek lényegében védtelenek az óriás lódarazsakkal szemben, amelyek így rövid idő alatt teljes méhkolóniákat képesek elpusztítani.

Általában meg szoktam kérni az embereket, hogy ne nevezzék ezeket a rovarokat gyilkos darázsnak, mert ugyan valóban nagyok és talán ijesztőek is, valójában nem öldökölnek összevissza. Bámulatra méltó társadalomalkotó rovarok, csak éppen nem honosak Észak-Amerikában és kárt tesznek a kulcsfontosságú méhállományainkban, ezért meg kell tőlük válnunk

– mondta el James Nieh méhkutató, a Kaliforniai Egyetem San Diego-i kampuszának biológia professzora.

Az viszont nem világos, miként lehetne megszabadulni tőlük. Még azt sem könnyű meghatározni, hol fordulnak elő egyáltalán. Az eddigi jelentések Kanadából és az USA északnyugati Csendes-óceáni partvidékéről érkeztek. Egy lehetséges megoldásként Nieh és munkatársai Kínában kifejlesztettek egy módszert az ázsiai óriás lódarázs élőhelyeinek felderítésére és eltávolításuk felgyorsítására. A Current Biology szakfolyóirat legutóbbi számában a kutatók arról számolnak be, hogy sikerrel azonosították az ázsiai óriás lódarázskirálynő szexferomonjának 3 fő összetevőjét, így könnyebb lehet lépre csalni és csapdába ejteni a rovarokat.

2 évnyi kísérletezés után a Nieh és munkatársai kimutatták, hogy a szexferomon fő komponensei a hexánsav, az oktánsav és a dekánsav.

Ezeknek a vegyületek mindegyike könnyen beszerezhető és akár azonnal bevethető a terepen.

A hím egyedeket könnyedén csábítják így csapdába

Korábbi munkájuk során Nieh és kollégái hasonló megközelítést alkalmaztak egy rokon ázsiai lódarázsfaj, a Vespa velutina női szexferomonjának azonosítására.

A mostani kísérletekben a kutatók csapdákat helyeztek ki a lódarázsfészkek közelében, olyan helyeken, ahol a darazsak általában párzanak. Csak hím egyedeket ejtettek foglyul, nőstényeket és más fajok egyedeit nem. Kísérleteik során a tudósok megfigyelték a lódarázs idegi aktivitását, és igazolták, hogy a hímek csápjai roppant érzékenyek a feromonra.

A hímeket odavonzzák a nőstények illatanyagai, ugyanis általában a fészkük közelében párzanak velük. Két terepi kísérletben rövid idő leforgása alatt több ezer hímet sikerült odavonzanunk ezekkel az illatokkal

– ismertette Nieh.

Senki sem tudja pontosan, hogyan kerültek először az ázsiai óriás lódarazsak az amerikai kontinensre. Az utóbbi években többen látták őket a kanadai Brit Kolumbiában, valamint Washington államban, és a modellszimulációk szerint gyorsan terjedhettek Washington és Oregon államokban, de talán az USA keleti partvidékén is. Bár a feromonos kísérleti darázscsapdákat egyelőre csak méhkolóniák közelében helyezték ki, Nieh azt reméli, hogy sikerül őket a legkülönbözőbb terepi viszonyok mellett alkalmazni. Hamar ki fog derülni, hogy vajon nagyobb távolságról, akár több kilométerről is képesek-e odavonzani a lódarazsakat.

Mivel a feromon-alapú csapdák viszonylag olcsók, szerintem nincs akadálya annak, hogy mintavételezés céljából nagy földrajzi területen szétszórjuk őket. Azt tudjuk, hogy eddig hol látták őket, de a nagy kérdés az, hogy terjeszkednek-e, és ha igen, hol lehet az inváziós front

– vélekedik Nieh.

Ahelyett, hogy szabadalmi védelem alá helyezték volna a felfedezett feromonkombinációt, Nieh és munkatársai a lehető leggyorsabban publikálták eredményeiket, hogy mielőbb feltérképezhessék a lódarazsak előfordulási helyeit és lehetséges terjeszkedésüket. A kihelyezett csapdák számának növelésével egyre részletesebb térkép rajzolódik majd ki. Ezzel együtt modelleket is építhetnek majd a betolakodó faj terjedési sebességének felmérésére.

Bízunk benne, hogy az általunk kidolgozott módszert, különösen az invázió által érintett területeken mások is a kezükbe veszik, és tesztelik az alkalmasságát. Pontosan leírtuk az a kémiai elegyet, amely szükséges a csapdák összeállításához. A csapdázás csökkentheti a nőstényekkel párzani képes hímek számát, és ezzel mérsékelheti a darazsak populációméretét, de mindenekelőtt információt szolgáltatna a hollétükről

– hangoztatta Nieh.

Borítóképünk illusztráció (Shutterstock)