A NASA még mindig küzd a Voyager–1 űrhajó megmentéséért

A Voyager–1 több mint 45 éve száguld a kozmoszban, átlépte Naprendszerünk határait, s az első ember alkotta tárgy lett, amely a csillagközi űrbe merészkedett. Az ikonikus űrszonda addig sohasem látott adatokat szolgáltatott a Jupiterről és a Szaturnuszról, elkészítette a Föld alább látható, legmagányosabb képét.

A Voyager 1990. február 14-én a Föld felé fordította kameráját és 3,7 milliárd mérföld távolságból készített egy fotót valamennyiünk otthonáról. Addig egyetlen kép sem ábrázolta ilyen kicsinek és magányosnak a Földet.

Más felvételeken a Földön felhők és kontinensek láthatók, ez a fotó azonban apró, csillagszerű fényfoltként vagy „halványkék pontként” ábrázolta bolygónkat, amihez nem voltunk hozzászokva. Ahogy a néhai csillagász, Carl Sagan írta:

De most az elöregedő űrhajó is roppant magányos lehet, mert több milliárd mérföld távolságban elvesztette kommunikációs képességét velünk.

A NASA Voyager–1-e hónapok óta hibázik, és értelmetlen adatokat küld a földi irányításnak. A NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) mérnökei próbálták megoldani a problémát, de a folyamat rendkívül lassú, tekintettel arra, hogy az űrhajó jelenleg hihetetlenül messze van.

A kapcsolatfelvétel az űrhajó repülési adatrendszere (FDS) miatt szakadozhat. Az FDS adatokat gyűjt a Voyager tudományos műszereiből, valamint az űrhajó technikai állapotáról, és egyetlen csomagban, a szonda egyik alrendszerén, a telemetriai modulációs egységen (TMU) keresztül bináris kódban továbbítja a Földre.

Az FDS és a TMU azonban rosszul kommunikálhat egymással.

A probléma először 2022 májusában jelentkezett, amikor a szonda hirtelen értelmetlen adatokat kezdett küldeni. A mérnökök akkor úgy oldották meg a problémát, hogy a telemetriai adatokat az űrszonda másik számítógépén keresztül irányították. 2023 decemberében azonban az űrhajó ismét elhallgatott.

A Voyager–1 jelenleg 24,4 milliárd kilométerre van, és 23 612 kilométer/óra sebességgel repül át a csillagközi téren. A nagy távolság miatt körülbelül két napba telik, míg a JPL mérnökei jelet küldenek az űrszondának, és választ kapnak tőle (22 óra mindkét irányban).

„Ezt követően néhány napot töltenek azzal, hogy feldolgozzák a megszerzett információkat, átnézik a régi dokumentumokat, hátha tudják értelmezni azokat az apró információkat, amelyeket az adatokból kiszűrhetnek (a telemetriai adatok is használhatatlanok), majd küldenek egy másik parancsot az űrhajónak – mondja a JPL szóvivője. Ez körülbelül egy hetet vesz igénybe, ilyen lassú a folyamat.”

A legendás űrhajó 1977-ben indult, kevesebb mint egy hónappal azután, hogy ikerszondája, a Voyager–2 megkezdte saját útját az űrbe. De mivel gyorsabb utat választott, a Voyager–1 korábban hagyta el az aszteroidaövet, mint ikertestvére, így a Jupiter és a Szaturnusz közelébe jutott, ahol felfedezett két holdat, a Thébát és a Metiszt, valamint öt új holdat, s egy új gyűrűt a Szaturnusz körül. 2012 augusztusában kimerészkedett a csillagközi űrbe, és az első űrhajó lett, amelyik átlépte Naprendszerünk határát.