Ki hozza a Mikulást?

A kislányom kedvenc versét idézve a címben, elgondolkodtam azon - ami eddig nem tudatosult bennem -, hogy valóban az év megkoronázása a tizenkettedik hónap. A könnyű Miklós napi kezdéssel, ami egy rövid időszakra segítséget nyújt a gyerekek megregulázásában (szélső esetben a krampusz és a virgács felidézésével) és egy jelentős kalóriaözönt zúdít a családra. A csöppekre egyenesen, a szülőkre kényszerből: nehogy a kicsi egye meg mind azt a sok fognyűvő csokit, cukorkát. A következő megpróbáltatás a karácsony, mely elég szürke lenne jónéhány válogatott étek előállítása és elfogyasztása nélkül, hagyományosan a magasabb tápanyagértékűekből. A Jézuska ez esetben a szakállas-rénszarvasos bácsihoz hasonló szerepet tölt be a gyermeknevelésben - legalábbis ott ahol még elhiszik, hogy ő hozza az ajándékokat.
Ma pedig végignézve a bevásárlókosarakat picit elszörnyed az ember a sok virslit, csülköt, sertésárut látva - ez mind a szabadság miatt amúgy is alacsonyabb energia igényű szervezetünkbe fog jutni. A szilveszteri program elengedhetetlen része a kisebb-nagyobb társaságban megejtett jóízű falatozás, a kalóriaértéket a változatosság kedvéért még különféle folyékony tápanyag bevitelével növelve - a nem diétás típusból. Ekkorra már elfogyott az összes december adta nevelési segédeszköz, legföljebb kérhetjük a csimótákat: szilveszterkor ígérjék meg, hogy jövőre jók lesznek.