Mentünk amíg a technika bírta…

Interjú Markovics Gyurival, aki az év végét a Hungaroringen töltötte a 19. Szilveszter Rallyn, ami sajnos rövidre sikerült.

Mi is történt, hogy ideje előtt fejeztétek be a versenyt?

- Ez egy igazi széria Honda, de lehet, hogy amikor ez a jóindulatú finomítás történt az autóval, mármint széria computer alkalmazása, senki nem gondolt ara, hogy egy G szenzor ügyel a biztonságunkra. Nagy oldalcsúszások esetén egyszerűen vészprogramra kapcsolt. Az első gyorson hatszor álltam félre áramtalanítani és újraindítani. Természetesen lázasan kerestük a megoldást. A szervizben Galambos Attila rally fanatikus barátunk épp arra járt, és érdeklődött, hogy hogy állunk, majd viccből elsütöttem a G szenzort, erre Ő teljesen komolyan, igen, ez okozhatja. Majd pillanatok alatt felkutatta a neten valami hondás zeg-zugban, hogy mit is kell ilyen esetben likvidálni. Gondolom valami japán tuning oldal videója lehetett. Mint a filmekben mikor az izzadtság az épp robbanni készülő bomba vezetékei közé csöpög a főhős homlokáról, és gondolkozik, hogy melyik kábelt csippantsa el. Aztán megöleli és megcsókolja a hősnő mellékszereplőt. A mi akciónk is épp ilyen volt. Nem robbant. Ezután működött. Ezúton is hálás köszönet a segítségért.

Amíg mentetek, hogy éreztétek magatokat?

- Az első körben nem volt hátul esőgumink. A pálya sokkal jobban tetszett, mint a régebbi. Kicsi módosítások, de a verseny jellegének megfelelően sokkal biztonságosabb lett így.

A második körre föltettünk hátra is két RKW7-es Pirellit, innentől kezdve nagyon is tetszett a Honda! Kezdtünk autózni. Szegedi Máté, új navigátorommal az ismerkedést a hangosítás akadályozta. Tönkrement. Már nem először. Lesújtó, amikor sípol, artikulálatlanul és hazavág egy ilyen rövid élményt, mint ez a verseny. Megveregettem Máté térdét, hogy nyugi, üljön és élvezze a környezetet. Aztán utolértünk egy VFTS-t, nyilván nem engedett el, kriminális érzés, hogy nem tehetsz semmit csak utána kell kocognod, legszívesebben nekimennél. De ugye aki a magyar autópályán közlekedik, annak jobb, ha arca sem rezzen a jobbra tartás figyelmen kívül hagyásától. Csak a pályamatrica, nem kerül százezer forintba, mint itt a nevezés. Sötét szürke vadállat volt. Gőzöm sincs, hogy ki. Javaslom széria visszapillantó tükör beszerzését nekik. Legalább erre a futamra.

Másnap reggel az abszolút 139. helyezésemmel kiszámoltam, hogy kb. mikor rajtolok és két tükörtojás után elindultam Zuglóból Nagykovácsiba, Tibi barátomhoz, hogy kölcsönkéjem az átbeszélőjét. Ide is adta. Ittunk egy kávét, ez kb. 2 perc nyugalmat jelentett a reggel folyamán, majd vissza a ringre. És ekkor jöttek a telefonok. Gyuri, de laza vagy, hol vagy már? Róbert Károly körút? Miért is, mi van már? Hát épp a gyűjtőbe kellene menned. Huh. Sietősre vettem, mire odaértem a Honda járó motorral várt az első gyors rajtjánál a sárga tábla előtt. Bevallom ez nem volt annyira vidám érzés. Ez az egyik visszatérő rémálmom, hogy a ralin nem érek oda valahová. Átültem, közben szaladtak utánam a biztonságiak, hogy behajtottam a rajtig az utcai autómmal. A Hondában kérdeztem Mátét, hogy hány percet késünk épp. 4, jött a válasz. És akkor megszállt a nyugalom. Nem csak a raliban szereztem ezt a képességem. Megfordultam és ellentétes irányban elindultam felmelegíteni a bakelit hideg gumikat. Nem akartam még a csodás eredményünket egy kasznicserével is megkoronázni. Természetesen a kölcsön hangosításra nem jutott idő, így a rajtnál még a telefon a fülemen, hogy hová kell hozni a két gyors közé a hangosítást. Letettem, 10mp a rajtig. Derűs nyugalommal rajtoltam, csak a sípoló, visító hangosítás próbálta az idegeimet tépázni. Nem ment neki. Hallottam Mátét kizártam a sípolást, leforgattam az autót és helyén volt minden. Beérve a Ringre aztán jött egy újabb fütyülés. Ez már a váltó volt. Gondoltam félreállok az első adandó biztonságos helyen, hogy ne k..-jam szét teljesen. Aztán kattant több nagyot és szinte blokkolt a kerék ahogy eltört a végáttétel. 30 méter volt a kihajtási lehetőségig. Szegény Honda, jól nézett ki ott letámasztva a téli, alacsony szögben beeső napfényben. Kocogtunk a fűben vissza a szervizbe, hogy ne fagyjunk meg. Ez a futam törölve az emlékek közül. Nincs vele bajom, csak ez nem az én világom. Meg sem néztem, hogy miért kellett 60 perccel hamarabb rajtolnom, mint ahogy álltunk.

Köszönjük Partnereink segítségét!

- Hajósi Miklós -