László István: Dobogóért hajtottunk, megszereztük!

Csak egyetlen pillanatig forgott veszélyben László Pisti és Szabó Gabi ezüstérme Salgótarjánban, de az a maximum két másodperc egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a Hondájuk újra stabilan, négy kerékkel gurult a ceredi aszfaltcsíkon.

A nógrádi megmérettetés után a srácok most Szombathelyre készülődnek, hogy életük első murvás versenyén folytassák az idei évük eddigi jó sorozatát.

László Istvánt kérdeztük. A felkészülésetek elég eseménytelen szokott lenni. Ilyen volt most is?

- Miskolc után igazából csak át kellett néznünk az autót, nem volt vele különösebb dolgunk ezúttal sem, ám amit kellett alaposan elvégeztük. Borsodban sikerült kategóriagyőztesként célba érnünk, Salgótarjánban sem szerettünk volna lecsúszni a dobogóról, ezért nagy hangsúlyt fektettünk a pályabejárásra és a pontos itiner megírásra. Ez végül meghozta a gyümölcsét, elértük a kitűzött céljainkat.

Milyen volt a versenyetek?

- A szombat esti prológ után, ködös, vizes, hideg körülmények között kezdtünk neki a vasárnapi versenynapnak. Intermédia gumikat tettünk fel. Kazár eléggé vizes volt, de Cereden már elmelegedtek az abroncsok, Sámsonházára pedig már teljesen alkalmatlanok voltak. A szervizben lecseréltük őket, utána már semmi gondunk nem volt. Felszáradtak az út, jó pályákon, kitűnő körülmények között versenyezhettünk. Cereden volt egyetlen egy kalandunk, ott egy lassítót eltaláltam oldalról, az első kerékkel, az izgalmas volt, mert úgy megdobott minket, hogy majdnem tetőre fordultunk autóstól, mindenestől. Nagy lett a csend a kocsiban, vártunk, hogy földet érjenek a kerekek. Sietni akartam, amiből ez lett, de jól jöttünk ki belőle. Sámsonháza, mint újdonság nagyon tetszett, legalább egy évtizede nem jártam ott, legutóbb is csak nézőként álltunk a pálya mentén. Kedveltem a hullámzós, tempós részeit. Cered soha nem volt a szívem csücske, mert vagy eltalálod rajta ritmust és akkor nagyon jó, vagy ha nem akkor semmire sem lesz jó rajta az időd. Megszereztük a második helyet a géposztályban, ennek nagyon örültünk, a kategóriánk első helyéről várjuk a folytatást.

Ez Szombathelyen lesz?

- Igen. Érdekes lesz, mert murván még életünkben nem mentünk egy métert sem, úgy, hogy én ültem volna a kormánynál. Navigálni már navigáltam murván sokszor Kurtos Robinak, tudom, hogy jó és élvezetes a laza talajon autózni, de összességében nem igazán tudom, hogy mire számítsak. Mindezek ellenére a murvás ismerkedésen túl a biztos célba érkezés lesz a legfőbb célunk, és ha mindezt sikerül abszolválni, akkor örülnénk, ha a géposztályunk dobogóján ünnepelhetnénk meg a murvás bemutatkozásunkat.

Reklámpartnereink közreműködését köszönjük!

Salánki Gábor