Ez a hasonlóság a 2014-es és az idei bajnok Szpari között

Kevesebb mint egy év alatt nagyot fordult a világ a Nyíregyháza Spartacusszal és csapatkapitányával, Gengeliczki Gergővel is. Míg a Szpari tavaly júniusban osztályozón, 1–0-s összesítéssel őrizte meg tagságát az NB II-ben, addig idén májusban bajnokként harcolta ki a feljutást az élvonalba. Gengeliczki mindkét idényben alapembere volt a csapatnak. 

– Akármilyen eredményt is értünk el az előző idényben, számomra nem volt kérdés, hogy maradjak, hiszen nagyon szeretek Nyíregyházán élni, a baráti társaságom és mondhatom, a második családom is ide köt – mondta el a rutinos játékos. – Hosszú távon is itt képzelem el a jövőmet. Egyértelmű volt, hogy az előző csapat szét lesz bombázva, szükséges volt egy komolyabb vérfrissítés. Tiszta lappal kellett indulnia mindenkinek, úgy a klubnak, mint az egész öltözőnek. Örülök, hogy ennek részese maradhattam.

A tavaly nyári igazolások előrelépést sejtettek, az őszi meccsek pedig már bizakodásra adtak okot, hogy a Szpari a legjobbak közé léphet, arra azonban kevesen gondolhattak, hogy a piros-kékek ennyire magabiztosan, a bajnokságot szinte végig vezetve nyerik meg az NB II-t.

– Az átigazolásokból már lehetett látni, hogy ennek a csapatnak más céljai lehetnek, mint a korábbiaknak – emlékezett vissza Gengeliczki. – Tímár Krisztián érkezésével komoly, szervezett munka kezdődött. Most már talán nem erős, ha azt mondom, hogy NB I-es szinten készültünk fel minden ellenfelünkből. Legyen szó a Szentlőrinc elleni kupameccsről, vagy a Ferencváros elleni összecsapásról, ugyanúgy felkészültünk mindenkiből és mellette a saját játékunkat is csiszoltuk hétről hétre. A szervezettség és a kiegyensúlyozottság különböztette meg a csapatunkat a mezőny többi tagjától.

A nyíregyháziak a szezon túlnyomó részét három belsővédős rendszerben játszották le, a Spartacus így jegyzett 31 meccsen 63 szerzett és 25 kapott gólt, mindkettő a második legjobb a maga kategóriájában. A belső hármas stabil tagja volt Gengeliczki, aki nem csupán a védekezésből vette a ki a részét, 4 találatot is szerzett.

– Nagyon szeretem ezt a játékrendszert. A közvélemény úgy tartja, hogy ez egy védekező felállás, pedig abszolút nem, csak felfogás kérdése, hogy öt vagy három védőről beszélünk. A belső védők két szélső embere jobban tudja segíteni a támadásokat, amit Baki Ákos és az én góljaim is mutatnak. Kezdeményező, modern játékrendszernek gondolom ezt. Tímár Krisztiánék nagyon jól felismerték, hogy a keret alkalmas erre, leoktatták nekünk a taktikát, aminek az eredménye megmutatkozott a pályán. Csapatban gondolkodunk, az egész társaság védekezik és az egész támad. Talán két-három meccsen nem született annyi gól, mint amennyit szerettünk volna, de az rajtunk, védőkön is múlt, nem kifejezetten a támadók hibája volt. Ugyanez igaz fordítva is. Már a csatárok elkezdik az egész pályás letámadást, a csapat szervezetten alakul mögé. Tehát a kevés kapott gól és a sok szerzett is a csapat dicsérete – tette hozzá a védő.

A Szpari három héttel ezelőtt 3–1-re megnyerte a Vasas elleni rangadót, ami szinte biztossá tette, hogy a nyíregyháziakat már nem előzheti meg senki. Az első „meccslabdát” nem sikerült értékesíteni Ajkán, a Gyirmót elleni sikerrel aztán matematikailag is biztossá vált a feljutás és a bajnoki cím.

– Valóban, a Vasas-meccs volt a vízválasztó, nagyon fontos volt, hogy a közvetlen riválisunk ne közelítsen meg minket, megmaradjon a három-négy meccsnyi előnyünk – ismerte el a játékos. – Krisztián úgy fogalmazott, hogy már csak át kell tolni az versenyautót a célvonalon. Az elmúlt hetekben a sérültjeink nem tudtak még visszatérni, talán emiatt is vált nehezebbé az elmúlt két meccs. Így a tervezettnél picit később zártuk le a bajnoki cím kérdését, de legalább hazai közönség előtt, a szurkolóinkkal együtt tudtuk megünnepelni a sikert.

Érdekesség, hogy a rutinos védő a Spartacus legutóbbi NB II-es bajnoki címéből (2014) is tevékenyen kivette a részét.

 Különbség, hogy akkor a keret ötödik legfiatalabb játékosa volt, míg most ő a harmadik legidősebb, így az idei bajnoki elsőséghez már más módon is hozzátett. A hasonlósági jegyek viszont megvannak a két csapat között.

– Az én szerepem más volt abban a csapatban. Akkor húsz-huszonegy éves fiatal voltam, aki azt csinálta, amit mondtak neki a rutinosabb játékosok. A mostani csapatból Alaxai Áronhoz hasonlítanám az akkori önmagamat. Ma már harminc éves vagyok, így a vezetőedző is más szerepet ad nekem, mint húsz évesen. Többet kommunikálok a mesterrel, ő többet vár el tőlem, a pályán kívüli feladatokban is több felelősségem van. Szervezettségben hasonló az akkori és a mostani csapat. Noha sokat változott a játék, a tíz évvel ezelőtti együttes is modern focit játszott. Óriási a hasonlóság a csapategységben, akkor és most is nagyon jó játékosok és nagyon jó emberek alkották a társaságot – zárta szavait Gengeliczki Gergő, aki immáron másodszor jutott fel a Szparival az NB I-be.